Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

II. Thorwaldsen hazájában

Junius i i-én reggel indultunk tovább, s hogy a gyakran igen kellemetlen tengeri utat a Kattegaton át elkerüljük, nem hajón, hanem a vasúton, mely Seeland sziget északi részéig visz, kedves parkszerű vidéken. Hillerödné 1 látjuk Frederiksborg négy emeletű, most tekintélyes nemzeti műtörténelmi, műipari és történelmi gyűjteményeknek szentelt királyi várt, majd Fredensborg várát, a dán királyi család egyik tartózkodási helyét. Nemsokára azután a nyájas kis Helsingör kikötőjében szállunk hajóra. Nem a szürke, magas házikós, tiszta városka az, mi itt figyelmünket megragadja, hanem az éppen tükörsima Öresund, melyet a sok kis fehér vitorlás és nagyobb gőzös ellep ideoda ringva a kékesszürke vizén és a történelmi nevezetességű Kronborg vára, mely egy kicsi, merészen a tengerbe szögellő földnyelvre épült. Eszünkbe jutnak az idők, mikor e vár valósággal Dánia kulcsa volt s nem jöhetett be egyetlen egy hajó sem anélkül, hogy a vár bástyáinak éhes ágyucsöveibe ne tekintett volna. Mindegyiknek meg kellett fizetni a vámot, mert ellenszegülés esetén a kronborgi ágyúgolyók kopogtatták dongáit. Sok följajdulás után csakis 1857-ben szűnt meg e vámszedés, mely szokásjogot a hajózást űző államok 30,476,325 dán államtalléron minden időre megváltották. Ehhez a most is megerősített várhoz fűződnek a dánok java regéi s a költészet is szárnyaira vette, még pedig maga a költőkirály SHAKESPEARE, midőn Hamletjének megjelenteti apja szellemét, ki elpanaszolja a titkot fiának, hogy nem mérges kigyó, hanem testvérje ölte meg. A rege szerint pedig mit ANDERSEN oly szépen beszél el, itt virraszt HOLGER DANSKE, az öreg király, a dánok védő szelleme; hosszú szakála belenőtt a márványasztalba, de azért, ha komoly vész tornyosulna Dánia egén, fel fog kelni, kirántja 3*