Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

II. Thorwaldsen hazájában

32 telenjében elvesző tenger egészíti ki, mely mintegy két oldalt nyomul a városba. A magasból kapott képet kiegészítendők, bejártuk a város minden látni érdemesebb részét s a kikötőt, mely méltán nevezetes. Az által, hogy Seeland szigete előtt fekszik a kis Amager-sziget, s köztük csak egy keskeny, folyószerű tengerszoros, Kopenhága oly kikötőre tett szert, mely természetes fekvésénél fogva teljesen védett, e mellett elég tág és biztos is. Az a látvány pedig, melyet ilyen elsőrangú kikötő nyújt, mindenkor újból megragadja azt, a ki, habár már többször látott is ilyenfajta forgalmat és életet, azt pedig, a ki először látja, egyenesen megzavarja, megszédíti. A jövőmenő kisebb-nagvobb csónakok, hajók, vitorlások, gőzösök, árbóczerdők, tarka-barka lobogók, hangyaszerűen sürgő-forgó, mindenrendű emberek, érkezők, utazók, munkások, parancsolok, búcsúzók, visszatérőt fogadók, málhás szekerek, csikorgó gőzdarúk, zakatoló gépek, kirakodás, felrakodás, a különféle nyelvek gyors váltakozása, szinte az egész emberi élet nyilvánulását egy kisebb helyre összpontosítják, árny és fényoldalokkal egyetemben. Egyik hajó most köt ki Christiániából érkezvén, a másik most indul Islandba, a harmadik Jütlandba, a negyedik Japánba — így megy ez folytonosan. S e mozgó életbe, sürgés-forgásba és szédítő zajba belerikácsol a sirályok éhes hada, melyek mint piaczainkon a galambok, félszeliden belevegyülnek a sokadalomba, lesik a prédát, minden hulladékot felkapva, veszekedve, czivakodva a falatokért. Az itt lebegő, csapkodó sok sirály mind egy fajhoz tartozott; s ha a mi Dunánk rakpartjainak a nevető sirály — Larus ridibundus — a közönséges kisérője, itt a lósirály — Larus canus — helyettesíti azt, mint északibb faj; az első teljesen hiányzik. Érdemes megnézni, főleg ha már a kikötő táján jártunk,