Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XII. A szabad Jegestengeren és Finnmarken fjordjaiban

299 tak a tenger felé, párkányos körülbelül 200 met. magas falazatok gyanánt, hol ledülve, leszakadva, tornyos omladásokban meredeznek föl, melyek közeit széles repedések, völgyecskék foglalják el. A kép lényegesen más mint Svaerholtnál. Ott a madárhegy két nagy falazata jellemző és a hegy lábát elfogó palatorlasz, itt inkább a regényes óriási várromokhoz hasonlító sziklaképződések vad rendetlensége, melynek toronyszerű kiugrásai alatt nagy sziklatömegek, levált hegydarabok feküsznek részben még szárazon, de részben már a tengerben is. Katlanszerű völgyek, vájások homorod33. kép. •— Syltefjord madárhegye nyugatról. — Fénykép felvételem nyomán. nak be a hegy odalába s az időrágta kőzetek omladásai közt négy nagy s több kisebb párkányos falazat különböztethető meg. Maga a madárlepte hegyrész körülbelül négyszer akkora, mint Svaerholt madárhegye. De nem csak külsőre, lakottságra is különbség van a kettő között. Svaerholt-ot úgyszólván kizárólag a háromujju sirályok népesítik, köztük néhány pár heringsirály, alka szinte elenyészik; Syltefjordof a sirályok mellett majdnem épp oly számarányban lakják az alkák — Alca torda —, lummák — Uria lomvia —, lundák — Mormon arcticus —, kevésbé