Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

II. Thorwaldsen hazájában

3° kivül számos csontmaradvány. A híres Didus ineptus emlékét, mely valaha a Szt. Mauritius szigeteket és Madagascart lakta s ludformájú volt, nagy, sirályszerü csőrrel, csontvázmaradványok őrzik. Szintén sorozatokat tesznek ki a Tringa maritima és cannutus — tengeri és rozsdabarna parti szalonka —, Phalaropus hyperboreus és platyrhyncha — vékony- és laposcsőrü viztaposó —, a Somateria mollissima — dunnalúd —, Clangula glaucion — kercze rúcza —, mely erős télvíz idején ezrivel lepi fővárosunk Dunarészét. Feltűnik több darab Fulix histrionica — galléros rucza —, Limosa lapponica — kis lotyó sneff —, mint az alföldön hívják —, Anser brachyrhynchus is van egy példány, melyet összehasonlítottam avval az egyetlen magyar példánynyal, melyet 1887. nov. 19-én Szt.-Ágotán Fehérmegye) Meszlény Benedek unokabátyám lőtt s a faj azonosságát megerősítve találtam. Anscr ruficollis — vörösnyaku lud — három példányban, Anscr leucopsis — fehérpofáju lud — több, a Grus cinerea — daru — 6 példányban áll itt. A híres Syrrhaptes paradoxus — pusztai talpas tyúk — 7 példányban van meg s pedig 1859, 1863 és 1888. évekből. A Surnia nisoria — karvalybagoly — szép darabjai mellett 9 drb Nyctca scandiaca — hóbagoly — vakít, az északi Falco aesalon — kis sólyom — és Turdus iliacus — boros rigó — számos alakja mellett megakad tekintetünk a kedves, de rejtett életmódjánál fogva nálunk keveset ismert, Dániában meg ritka Muscicape parva —kis légykapó — veresbegyre hasonlító madárka egy példányán, majd az északon honos Pinicola enucleator — fenyü pirók — két dbján. A ritka Lanius

senator — vörösfejü gébics —két példányban szerepel s fészke is ott van. Ez a madár honi faunánkban s nevezetesen a legújabban kiadott «Aves Hungáriáé»* czímü műben nincsen felsorolva, pedig 1882, nyáron Csabrendeken egy tölgy vágás magfáiról szerencsés voltam egy hím példányt lelőhetni, sajnos bőre, melyet kikészítettem már elromlott. A madarak mellett kiváló, érdekes s egyszersmind jellemző része e muzeumnak a c^etfélék osztálya, mely a maga nemében egyike a legnevezetesebb és leggazdagabb gyűjteményeknek. Különösen érdekes pedig annak, ki többékevésbbé a középeurópai muzeumokra van utalva tanulmányai közben, hol éppen a czetfélék vagy teljesen hiányoznak vagy csak egy-két példányban szerepelnek. Dániát északi * J. FRIVALDSZKY: Aves Hungáriáé. Budapest, 1891.