Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XI. Svaerholtklubben

274 élet, különösen az északi sarkkörön túl és Finnmarken fjordokkal csipkézett, a Jegestengernek fordult homlokán. — A norvég ezeket a fészektanyákat kétféleképpen különbözteti meg. Ha a madarak lapos halomszigetet népesítenek be, akkor ez az Aegge-Vaer, szószerint «tojás-sziget» ; ha ilyen halomszigeten leginkább csak egy madárfaj költ, tüzetesebb névvel is megjelöli azt az uralkodó madárfaj szerint így: Eiderholm, Skarvholni, azaz: dunnalúdhalom, karakatnahalom. Az Aegge-Vaer vagy Fugle-Vaer legrendesebb lakói a engen szarka — Haematopus ostrilegus —, parti lilék — Aegialitis hiaticula —, egy-egy tarka körforgató lile — Strepsilas interpres —, lósirályok — Larus canus —, tengeri sirályok — Larus marinus —, ezüstös sirályok — Larus argentatus —, heringsirályok — Larus fuscus —karakatnák — Graculus carbo és eristatus —, sarki halászcsérek — Sterna arctica—, a halfarkas — Stercorarius parasiticus —, s főleg a dunnalúd — Somateria mollissima —. Északabbra még a szürke lúd — Anser cinereus —, a hosszúfarkú halfarkas — Stercorarius crepidatus — s kisebb parti szalonkák, vi'ztaposók — Tringa Temmincki, alpina; Phalaropus hyperboreus — is előfordulnak a telep lakói között. Lényegesen különböznek a tojás- vagy madárszigetektől, azok a magas, több száz méternyire felmeredő sziklafalak, tengerbe rugó hegyfokok, feltornyosult szigetek, melyeket a fészkelő madárság megszáll. Ezeken számszerint is tetemesen több, igazán százezerekre és milliókra menő madár alapít családi tűzhelyet, valóságos madárbirodalmat. A norvégek «Fuglebjerg» névvel jelölik meg ezeket, a mi igen találó, mert csakugyan «madár hegyek» azok a szó szoros értelemben. Kisebb-nagyobb távolban egymástól, néhány helyen csoportosabban, feküsznek ezek főleg a Lofotok szigeteitől fel