Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

X. A legészakibb Európában

257 kath. egyháznak, mert e mult századokból maradt népfaj létért küzdő családjai, alacsony műveltségüknél, félig ősi állapotuknál fogva, daczára, hogy ma már a kereszténységnek meg vannak nyerve, mégis vallási meggyőződésükben ingatagok s bizonyos pogányhajlamot sem nélkülöznek. A katholikus templom a kikötővel szemben egy szikladombon áll, csinos góthikus faépület; mellette van a temető, kövekből rakott kerítéssel. A múlt évben végveszély fenyegette az egyházat, mert egy erős délnyugati szél majdhogy elsodorta. Midőn Hammerfest 1787-ben a városok sorába lőn emelve, alig volt 100 lakója. Emelkedése, gyarapodása e század második felére esik, úgy, hogy ma már 2500 lélekkel Finnmarken legnagyobb városa, nemkülönben e megyének székhelye, hol az első közigazgatási tisztviselő, az «

Amtmand» is állandóan lakik. Az utasok legnagyobb része kiszállván, mi is helyet foglaltunk egy kis ladikban, egy simára borotvált, jóképű, cylinderes öreg norvéggel, s átvitettük magunkat a partra. A kikötőben nyüzsgő embercsoportok képe valóban meglepett. Délvidéki létünkre nehéz posztóba bujtatott alakokat képzeltünk itt, s ime, a napsugár örömére, csupa vászonruha, fehér mellény, cylinder födte a férfiakat, míg a nők szalmakalapban, rózsaszinű, világoskék ruhákban jártak — tehát akár csak nálunk. Azonban meglátszott, hogy itt a Jegestenger partján az emberek mohón kapnak az enyhe, nyárias időn és szinte sietnek nyári ruháik fitogtatásával. Először a déli városrészt tekintettük meg, melyet az 1890 jul. 22-én dühöngött tűzvész teljesen elpusztított. Valami borzasztó is lehet a lángok dúlása ilyen tetőtől talpig fából épült városban, hol nemcsak az épület, hanem a belső berendezés is, a család mindene szószoros értelemben véve porrá ég. Még Chernel; Utazás Norvégia végvidékére. 17