Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431
X. A legészakibb Európában
250 jár s csak hátravetett fejjel tekinthetünk föl a Piperstind, Fastdalstind, K jost in del, Kopangstind, Gvatzagaise, időrágta jeges-havas orom fokaira. A glecserek halvány kékes-fehér jégszikla tömegei szinte a tengerparthoz nyúlnak, koptatva, vásítva a kőzeteket. Mindenfelé, sokszor a hegytetőkről közvetlenül vagy fokozatos szökkenésekben vízesések, zuhatagok mormogva, búgva, sustorogva omlanak a mélységbe, a tengerbe. A «Sirius» szives kapitánya az utasok kedvéért letér a rendes hajóútról, mely a fjord torkolata előtt vezetne el s bevisz bennünket mélyebben, hegy a páratlanul regényes, fenséges tájt közelről is láthassuk. Egy kis öbölben azután megállapodunk, eldördülnek a hajó kis ágyúi, hogy hangjukat bömbölésszerűen verje vissza a bérezek visszhangja, s felrezzentse a sziklarések lummáit, karakatnáit, sirályait. A fjordból visszatérünk a rendes útra s a Rötsund-nak tartunk, még egyszer végig látva a Lyngenfjord csodás panorámáján, melyet most a távolban Fuglő, Arnö, Vorterő szigetek s a Jaegervondstind er, Rendaistinder, Nordmannviktind hegycsúcsokat bővítenek meg. A kedvesen fekvő, nyiresek alján mosolygó Havnaes és Dvbvik közt érünk be a Rotsund-ba, Ulő szigete és a szárazföld közé, majd a Maursund-ba s Kaagő szigetét megkerülve a regényes öbölben fekvő Skjaerrő-höz, hol egy fél órára horgonyt vetettünk.* Míg a rakodás tartott' messzelátóval vizsgáltam a környéket. A lundák nem mutatkoztak erre, jeléül, hogy Fuglőn a fiatalok még nem nagykorúak; a messzeségben azonban egy előrerugó táblázatos hegyfok fehérlett a megszállt sirályoktól, melyek sorozatosan lepték a párkányzatokat vagy méhrajszerűen repkedtek a «madárhegy» szürke homloka előtt. * Skjaervő a len (Linum usitatissimum) elterjedésének legészakibb pontja.
