Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IX. Egy hónap Tromső szigetén

242 ajtótól, pózna van a földbe verve, melynek tetején csiga van alkalmazva, a mire az ajtószárnyhoz erősített, végén kővel megnehezített kötél csavarodik. Láttunk azonban olyan ajtókat is, hol a kötél egy hajló, magas, ruganyos nyirfakaró végéhez volt kötve. A czél mindkettőnél ugyanaz — arra törekesznek, hogy a kinyitott ajtó magától becsapódjék, soha nyitva ne maradjon. Fél 5 órakor értünk lakásunkra, megebédeltünk, azután éjfélig praeparáltam. Julius 16-űll. Reggel AAGAARD konsult látogattuk meg, majd a kikötő felé sétáltunk, hol nagy volt a járás-kelés. Temérdek turista érkezett, kiket a parton árúkat kínálgató lappok fogadtak, jó vásárra tevén szert. Egyébként egész estig praeparáltam. 9 órakor azonban felkészültünk — utolsó kirándulásunkra. Gyönyörű idő kedvezett a vállalkozásnak s így egész Tromső szigetét körül akartuk hajózni. Feleségem is nekidült az evedzésnek, így hát hamar felsiklottunk a Sandsundban Sandnaesig. A tenger fölött ekközben folytonosan alkák, lummák. fekete réczék, bukdárok és hosszúcsőrű búvárok húztak fel-alá, egyedül vagy kis csapatkákban. Jó lövésre alig jöttek, de ma úgy voltam, mint a hadgyakorlatok utolsó napján, mikor az az elv érvénvesül: minden töltéskészletet el kell puffogatni. Szólt is a fegyver derüre-borura a nyílgyorsan surranó alkák után, de nem sok eredménynyel. A harcz hevében azonban pár száz lépésnyire a tenger szinén valami fekete pont vonta magára figyelmemet; lövött madárnak tartottam. Feléje evedzve látom, hogy csakugyan madár, de feltűnt különös gömbölyű formája. Reá puskáztam s nemsokára kezemben volt egy papagálycsőrű lunda —