Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IX. Egy hónap Tromső szigetén

240 bozót borítja, honnét egy kis barna madár szállott fel s a legközelebb eső magasabb fa sudarára ereszkedett. Hangja hasonlított a réti pipiske st st szólására, csakhogy az egyes hangokat nyujtottabban és nem oly gyors egymásutánban adta, tehát minden kétség nélkül vöröstorku pipiske-nek — Anthus cervinus— tartottam. Feltevésemet az elejtett madár be is igazolta. Jól bejártuk ennek folytán a bokrost s csakugyan még néhány vöröstorku pipiskére akadtunk, melyek piist, pist szótagokat hangoztatva repkedtek fölöttünk. Lesbe ültünk hát, hogy fészküket megtalálhassuk. Sokáig szállingóztak ide-oda a nyugtalan madarak, leszállva, felriadva végre azonban türelmünk megkapta jutalmát s nagy keresés után rekettye bokor alján a tőzeges talajon sürü hangabozót közt reábukkantunk fészkére. A fészek némileg hasonlít a réti pipis fészkéhez, ugyanabból az anyagból, t. i. belseje vékony sárgára száradt fűszálakkal bélelt, mig külseje barnásszürke vastagabb szálakból van; de a különbség az, hogy a réti pipis fészke — legalább miket én találtam — a földre volt épitve, mig a vöröstorku pipiske fészke a tőzegbe kapart mélyedésbe, azonkívül a külső fészekburok ez utóbbinál nem volt vastag, talán félakkora mint az előbbi faj fészkénél. A vöröstorku pipiske-fészek fölött azonkívül a hanga száraz ágaiból tetőszerü boltozat domborult, ugy hogy a fészek közelből is alig iátszott, hanem csak egy lyuk, melyen át a madár tanyájához bebújhatott. A fészekben két meglehetősen tollas fióka húzta meg magát. Mig én az egész fészket egy darab tőzeggel együtt kivágtam a talajból, azalatt az anyamadaraK hol a földre, hol a körülálló bokrok tetejére telepedtek és jajgattak. Feleségemnek nyújtottam puskámat, a ki két biztos lövéssel mindkettőt meglőtte. A vágással határos terület részben tőzeges, bokros, posványos, részben legelős, erdős, gödrös, kőrakásokkal elkerí-