Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IX. Egy hónap Tromső szigetén

235 állhattam meg, hogy egy pelyhes dunnaludat ne szerezzek magamnak. Még egyszer kiszálltam hát s a lábaim alatt szaladgáló kis jószágok közül felmarkoltam egyet — emlékül és mutatóul. A szabadabb tengerre evedzvén, itt két dunnalud tojó vezetése alatt úszkáló pelyheseket ijesztettem meg, látni akarván mi módon menekülnek? Mikor már ugy 15 lépésnyire voltak a hajó orrától a két öreg hirtelen elbukott, mire az aprók is egytől-egyig a víz alá menekültek. Az anya madarak azonban csakhamar előkerültek a víz alól s korrogó, hortyogásszerü hangok közt ide-oda szántották a tenger felületét. A kicsikék ez alatt jó darabot úsztak a víz alatt s messze ladikunk mögött buktak föl. Grindő sziget magasságban egy fekete lummát — Urie grylle — sikerült még lőnöm, üidöztiink két halfarkast — Stercorarius parasiticus — is, de a hosszú farkú, sebes röptű zsiványokat nem kaphattam puskavégre. Lassan evedzünk, hogy a napvilágított éjjel gyönyörét és a csodás szép tájékot igazában élvezzük. LöKKE-nek norvég költeményeket kellett szavalni, akarva nem akarva; mi meg magyar népdalokat énekeltünk. A Flöifjeld oldalán a hegytetőn összegyülekezett hóvíz, ugrásos esésekben zuhog le a szikla falon és mormog, beszél hallhatóan s mégis érthetetlenül. A hegy lábánál gyár épült, a vízesés ereje gépet hajt és tonnákat készít, mormog ez is — még pedig érthetően. A gép ugy van berendezve, hogy nyáron itt dolgozik a leomló hólé mozgató hatalmával, télen meg mikor fagy és a vízesés elapad, átkerül Tromsőre s gőz hajtja kerekeit. Morgása a norvég szemességet rebesgeti. Hajnali 2 órakor értünk haza.