Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

I. A tenger felé

>9 s az állatoknak megfelelő. Hatalmas víztartókból, kitűnő WEBER-féle centrifugalszivattyuk, egy körülbelül 20 méter magasan álló víztartóba emelik a vizet, melyből öntött vascsöveken át jut az egyes aquariumokba, honnét megint az alsó viztartókba folyik s körforgását újból kezdi. Használatra körülbelül 470 köbméter utánzott tengervíz van készletben. Innét a «Thiergarten»-be Berlin városligetjébe mentünk, majd a «Zoologischer Garten»-ba, itt azonban oly embertömeg hullámzott, hogy valósággal egymás hátán szorult meg a sok járni-kelni akaró, mi által még a pompás oroszlán példányok sem igen bilincseltek le. A holnapot még itt akartuk tölteni, mert akadt elég megnézni való. Mindenekelőtt a nagyszerű «Zeughaus»-t jártuk be, felszálltunk a «Siegesdenkmal» franczia ágyukból emelt oszlopának 2^0 lépcsőjén s egy Gravelotte-nál karját vesztett porosz obsitos magyarázata mellett tekintettük át a háztengert. Pihenés gyanánt megcsináltam ezután utitervünket holnapra, beváltottam az első szükségletre elegendő öszszeget dán koronákra és őrekre. Evvel azután készen voltunk az útra, mely másnap hajnalban elbúcsúztatott az «Unter den Linden»-ek városától. Borult, hűvös időben, majd szakadó esőben vitt a gőzkocsi a stettini pályaudvartól Warnemünde felé, a keleti tenger partjaihoz. Ez a vonal közvetlen kapcsolatoknál fogva ujabban a legkellemesebb s legrövidebb útja Kopenhágának; s mivel főczélom volt mielőbb Norvégia földjét érni, ezt választottam. A kellemetlen eső úgyszólván eltakarta a vidéket, csak Oranienburgnál kezdett világosodni, hol a réteken egy fekete gólyát (Ciconia nigra), bibicz és seregély csapatokat láttam. Számos kisebb erdőkövezte tó és temérdek szélmalom mellett haladunk, melyek egyedüli jellemzői a vidéknek. Rostock városkánál köszöntöttek az első