Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IX. Egy hónap Tromső szigetén

IX. EGY HÓNAP TROMSŐ SZIGETÉN. Im itt vagyok, lelkem vágytól remeg Belátni a természet műhelyébe. Madách. Az a nagy népáradat, a tatárjárás, mely a XIII-ik században lökésének teljes súlyát Magyarországnak adta, s hazánkat az enyészet szélére söpörte, egész Nyugot-Európában megérződött. Előbb, mint őseink, megkapták azt Nyugat-Oroszországban a Dwina környékén lakó bjarmok vagy permiek is, kik a mongolok elől menekülve, felértek Norvégia északi részéig s egy részük a mai Tromső vidékére is eljutott, hol akkortájt a legészakibb norvég lakóhelyek voltak. A jámbor Hakon Hakonson király őket a keresztény vallásra térítette, a Malangenfjord táján egy darab földet ajándékozott nekik, s számukra Tromső helyén 1238 és 1260 között templomot építtetett. így mondja ezt a Hakon Hakonson saga, egyike ama nevezetes mondáknak, melyek, mint annyi sok más, azáltal, hogy igaz események képezik a saga magvát, s a hozzá költött képzeleti rész csak mint burok veszi azt körül, nem csak az ősnorvég irodalom örökbecsű termékei, hanem méltán forrásai a történelemnek is. Az istenháza híveket vonzott magához, lassanként szaporodott a megtelepedés és megszületett Tromső szigetén a hasonnevű község, mely 1794-ben a városok sorába emel-