Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

VIII. Az északi sarkkörön túl

1245 m- m

ag

a

s Bensjordtind hómezői közt jártunk, mikor sűrű köd ereszkedett a tájra. Igazában megkaptuk hát a sarkköri természet izét. Lassan haladhadtunk csak, minduntalan megszólalt a ködbőgő kellemetlen hangja, úgy hogy hajnali 3 óra helyett 5/

44-kor érkeztünk a Tromső sundba, majd a szigeten fekvő Tromső városkába, egyelőre utazásunk czélpontjára. Az áthatlan ködben semmit sem láthattunk, nem is szálltunk partra, hanem a hajón aludtunk pár órát. 9 órára járt már az idő, mikor a fedélzetre kerültünk ismét s gyönyörű reggelen üdvözöltük a nyájas Tromső-1, mely a parthoz simulva tiszta házikóival, piros cseréptetőivel, nyír borította halmaival a legbarátságosabb benyomást tette reánk 15. kép). Hamarjában megreggeliztünk, azután holminkat készítettük össze, mert búcsúzni kellett a «

Nordstjernen»-tői. Kedves meglepetésünkre hallottuk a kapitánytól, hogy AAGAARD osztrák-magyar konsul már keresett a hajón, de még teljesebb lett örömünk, midőn a konsul oly rokonszenves alakját — éppen távozásunk perczében — felismertük utitársaságunk közt. Másodszor is utánnunk jött. Egyszerű, de meleg kiejtéssel mondta « Hozott Isten benneteket» s oly szívesen fogadott, mint a hogy jobban otthon sem fogadhatnak. Pedig ez életben csak egy napot sem töltöttünk még vele, mindössze pár órát Budapesten egy alkalommal való keresztül utazásakor. Csomagjaink levándoroltak a «//ó7/»-be, szívélyesen elbucsuztunk CoRBET-éktől, a kapitánytól, azután a konsullal együtt mi is helyett foglaltunk málháink mellett s a flöttmand biztos evedző csapásaira bízva magunkat, csakhamar partra szállottunk. Vissza integettünk a «Nordstjernen »-nek, mely négy napig volt otthonunk s jó szerencsét kivántunk neki és utasainak, kik közül angol barátaink kendő lobogtatással viszonozták utolsó üdvözletünket. AAGAARD konsul a «Grand-