Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

VIII. Az északi sarkkörön túl

152 A fedélzetre visszaérvén a lapp hajót vizsgálgattuk tehát, melyen nemcsak férfiak, hanem asszonyok is sürgölődtek; rendezgették az evezőket, a gúzst, vitorlaköteleket. Déli i 2 órakor háromszor bődült hajónk gőzsípja, a sok új utas — köztük egy lapp is — a fedélzetre helyezkedett s a korlátról bucsut integetett a sűrűen lepett part felé. Miután a vasmacskát felhúzták, megdördült hajónk kis ágyújának bucsu lövése, mire a kikötőben nyugvó többi hajó szintén ágyúlövésekkel és rakéták felbocsájtásával feleltek. Indultunk. A matrózok a felrakott sok hordó heringet igazították el a hajó belsejében, mi meg a folytonosan szebb és szebb változatokban pompázó tájékon gyönyörködtünk. V24 órakor úgyszólván csupa jegeshegy között Havnvikba érünk s megpihentetjük szemeinket a Messetinden ion m. és a Skavlikollen 1005 m- magas csúcsain. A vidék szóval ki nem fejezhető remek nagyszerűsége fokozatosan mindegyre még elragadóbb lesz, a hajó minden fordulatával azt hisszük, hogy szebb kép most már nem következik, mikor Kastncieshavn-nál utazásunk leggyönyörűbb részét élvezzük. Hatalmas hegyek majdnem függélyesen, meredeken emelkednek ki a tengerből, vadregényes alakzatjaik közt, mint két király, viseli örökjég koronáját a hegyes Faxtind 11 2 18 m.) és hatalmas Aarborstind 1 173 m.), melyek a Salangenfjord és Mjősund felejthetetlen panorámáját ékesítik. Ünnepélyes csend honol mindenfelé, csak a hajó ütemszerű zakatolása s Andorjö sziget jégtől kopárra csiszolt hegyeiről leszakadó vízesés sustorgása bontja meg a természet megható némaságát. A tenger sima, csendes, mint egy tó, a napfényben csillogó havas ormok és glecserek, a nyires oldalak közt pirosló faházikók tükröződnek benne, komorság, fenség és kedvesség tiszta összhangjában. Mintegy bájos mosoly a háttérben egy nagyszerű gondolattal ilyen a vidék. Halomsziget