Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

VIII. Az északi sarkkörön túl

>5° nemcsak egy érdekes látvány megtekintésére, de egy jó darab népélet tanulmányozására, melynek a vásár csak oly buzgó forrása, mint a tavaszi hóolvadás a pataknak. A kis csónakjaikkal hajónkat körülrajzó «flőttmand»-ek egyikének intettünk tehát s CoRBETékkel a «/Jött»-ben pár szempillantás alatt partra értünk. A parti lábas raktárak körül ember ember hátán szorongott a helyért, tehát úgy kellett áttolonganunk a tömegen. Az utczákon külön utczákat képeztek a számlálhatlan kis fabódék, melyekben a legkülönbözőbb árukat kinálták, legtöbbnyire azonban afféléket, a mikre 14. kcp. — Nyírfából való bödön. a tengerparti halásznépség leginkább reászorul; így temérdek kátrány-vászon öltözetet, szerszámokat, bőrkészítményeket, köteleket, gyapjú-ruhákat, ingeket, harisnyákat, késeket. A város végén árulták a faeszközöket és készítményeket. Roppant mennyiségű, gyönyörűen csinált gereblye, rokka, kaszanyél, ladik és nagyobb hajó, kosárszerű ládika hevert itt minden változatban. S milyen tarka, színgazdag kép! Minden sátor, minden hajó fellobogózva; a faeszközök rikító színekkel részben befestve; ehhez a tiszta festett faházikók, a városkát övedző nyirborította szürkebarna halmok és behavazott hegyek hátul, elől a kék-zöld, messzebbre