Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

I. A tenger felé

14 nézi meg, a külföldből sort kerít Olaszországnak, Svájcznak

T Németországnak, ritkábban Francziaországnak. Európa többi országai már rendesebb magyar utazóközönséget alig-alig látnak. Nem tagadhatjuk, hogy fajunk születésétől fogva kevés utazási hajlama mellett a megszokottság is nagy szerepet játszik itt, s hogy úgy mondjam a divat is — nálunk Svájcz, Olaszország, Ausztria járja. Másként az angolok. Albion népe e tekintetben ellenlábasunk. Születésétől fogva utazik s nem is tudna utazás nélkül megélni, második természete ez. Igen találó, a természet sajátságát jellegezve, az a rajz, mely a magyar embert falusi háza előtt pipázva ábrázolja, az angolt pedig utazóruhában, elválaszthatlan utikönyvével, messzelátójával. Ok az egész világot összebarangolják. Divatba hozták Svájczot s mikorra más nemzeteknél is divatba jött az Alpok megmászása, hát fordítottak egyet észak felé s kezdték járni az északi Svájczot, Norvégiát. Turistaság szempontjából az övék az érdem, hogy Skandinávia felé fordították az érdeklődést, mert igen méltán; másrészt azonban odarajzásuknak meglesz az a kellemetlen hatása, hogy mire a délibb országok utazó közönségénél is Norvégia lesz a divat, az ottani viszonyok elvesztik ősi egyszerűségük egy jó részét, a kedélyes természetesség báját, s az emberek ott is keresetforrást látnak majd az utazók zsebjében, melyből minnél többet szeretnének kizsákmányolni. Engem nem az angolok utidivatja, egészen önálló czél vitt; nem is a modern utazás módja, összekombinált társaság, vezető; s COOK TAMÁS intézményének csak azt az előnyét használtam föl, hogy utijegyemet az ő irodájában szereztem meg. Végtelen sok időt — pedig az idő angolosan pénz — kényelmet szerez magának az ember ilyenformán, főleg közel 20,000 kilométer hosszú útnál, mint a minő ez.