Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

A Verebek.

nagy eperfa. Oda röppen egy veréb-urfi. Rögtön észre veszem, mert ő maga is azt akarja, hogy észre vegyék. Oda száll a fának a legtetejébe, annak is a legvégső csúcsára. Illegeti, billegeti magát jobbra meg balra, egy kicsit megnyúlik, nem tudna-e még magasabb lenni. Azután „csiip, csiip", belekiált a szerelmes tavaszi levegőbe. S rögtön ott terem mellette a nőstény. Bizony nem veszem észre, hogy merről jött, csak azt látom, hogy ott van. r „Csrrr", „csirip" kezdi mindjárt a hím az udvarlást, kissé felborzolt tollal és leeresztett szárnyakkal. A nőstény meg ellágyulva hallgatja, de amikor már komolyabbá válik, elmenekül előle. Nem is száll el a fáról ; csak úgy az ágak közt bukva menekül tőle, a hím meg utána. Nagy csiripeléssel egymásután surrannak végig a rügyező galyak közt. Nem hiszem, hogy a hím ügyesebb volna, de az bizonyos, hogy mégis csak elfogja. Ily picziny állatban ennyi kaczérság ! Mikor hallja hivó szavát a hímnek, tudja, hogy szerelemre hívja. Hallgat a hívásra és mégis menekül előle. Elmenekül, de csak úgy, hogy mégis utóiérjék. — 86 —