Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

A Micholeczék csacsija.

káromkodott, Erzsike sopánkodott, Matyi pedig alattomos vigyorgással nézte a nagy pusztítást. Jól tudta ő miért vigyorog. Másnap az anyám kegyetlenül elverte rajtam a port! Mind a tizennyolcz üvegtáblát neki kellett megfizetni. A Matyival való ilyen határviliongásokért kárpótolt Erzsike kedvessége. Ha eljött a tavasz, nekem szedte kertjükből az első ibolyát, nyáron a tanyáról behozott legszebb baraczkot, almát, körtét mindig az én részemre dugta el a „komót" fiókjába. En meg neki hordtam haza a luczernásban szedett barna pettyes fürjtojásokat, a tátogó szájú apró sárgarigókat; együtt csevegtünk, csacsogtunk a kívül rozmaringos, belül csipkefirhangos ablak mögött a hűvös kisszobában. Azért nőtt dúsan felfelé az ablakba rakott rozmaring, azért hullámzott sürün lefelé a csipkés függöny, hogy az ablak alatt lévő parapli-ákáczfán csak arról a csókról csicsereghessen a veresbegy, amit ő vált kicsiny kis párjával a lombok közti puha fészek peremén! Amint szétrebben a veresbegypár a kakas vércse-jelzésére, ügy rebbentünk mi is széjjel, ha a Miholeczék jöttét jelezte a kedves kis 83 —