Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Tarlón, ugaron.

A természet áldó jósága az — Isten. Akinek hatalma korlátozva nincsen, aki minden férget egykép táplál s szeretettel gondoz, aki mindnyájunkat a kebelén hordoz s ha lejárt végzetünk utolsó órája : beleolvaszt örök erőnek magába . . . Fölöttem, mig lelkem gondolatok szárnyán ezerfelé csapong, fölsivít a lég, mintha lágy testébe éles kard hasítna. A kánya nyilai át a nyugodt levegőn és közel, riadva, fogolycsapat ébred zugó szárnyra. Egy, a nagy családból — már a halál fia! . . . A tengerivetés sápadt sűrűjében a halál lakmároz ifjű, kövér testén; senki sem gyászolja, senki se sír szegény szomorú elestén. Tollruháját majd a szél szétszórja, vérét a tikkadt föld gyorsan visszaszívja s a szörnyű drámának — egy szó nélkül — vége . . . A nagy riadalom, mely a madár-sereg táborában támadt — gyors megjelenésén a szárnyas halálnak — egy pillanat alatt elnémul és a barna ugar, meg a szőke tarló néptelen lesz . . . Felséges dolog ezt a nagy jelenetet némán végig nézni. Micsoda küzdés ez a természet ölén ? — lelkünkbe idézni. Minden pillanat73 =