Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Tarlón, ugaron.

száz tücsök is czirpel; de a külső szín oly fakó, mint az élet, ha szívedből a láng már kiégett s nem kél ajkadon dal. A tarló, a kaszacsapás, a színtelen avar — mind, mind csak ámítás; a természet játszik velünk halálosdit; egy pillanat s minden dolgon egyet fordít ... A zizegő tarlón ime új fú sarjad; az elhullott búza új csírát nevel; a kaszacsapás közt zsongó bogár-rajnak serege zümmög. A virág kórója sarjadzásra indul, a rügy már elkészült a fák ágain. A természet roppant birodalma kész már tovább indulni a lét nagy útjain. A fakó határ dűlőin már ugarat szántanak s a szántó-vető dalába le-lekiáltanak a vándormadarak s míg az eke vasa barázdát hasogat: új remény támad a rőt czondra alatt. Uj élet reménye új küzdés árában s zöld vetés az őszi nagy munka nyomában. A legelőkön még eleven az élet: a nyáj szabad most már tarlón, réteken. Furulyaszó csendül, dal támad szerteszét s a tágas delelőn a mese terem. Látom a pacsirtát, ott ring fenn a légben s dalt csattog: kiönti ami van szívében. Szürke kis madara a szántóvetőnek, a te dalod áldás,