Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

A szív.

kerestük az okot, mely előidézte e szájas szárnyasok ily szokatlan viselkedését. Gyorsan ráakadtunk. A fűben heverészett egy félig alélt varjü fióka. Szárnyas kamasz volt már s valószínűleg a féktelen vágy fészkéből való kiszállásra kényszerítette, — de ügy járt, mint Ikárus, ki a napba akart repülni: szárnyai elolvadtak s a földre pottyant . . . Fölvettem a póruljárt kísérletezőt s vittem magammal. Soha még olyan madárharczot, mint aminőt ellenem intézett a varjühad! A szó teljes értelmében megostromoltak. Irtóztatóan vad rivalgással vezették ellenem a támadást s nem egy bátrabb hős megszárnyalt, míg a malomhoz érkeztem. Itt az áldozatot egy sertésól, vagy avult szénaboglya (határozottan nem emlékszem) tetejére helyeztem s a malomba elrejtőzködve néztem nagy figyelemmel a következendő dolgokat. A varjak az ellenség eltűnését látván, nagy bátorsággal szállottak a fiókához s azt minden tőlük telhető módon repülésre nógatták. Hasztalanűl. Szegény, örökre elhagyta ő már a meleg családi fészket. Gondatlan volt; sorsát el nem kerülhette, tűlbizakodottságának végzete utóiérte. Megmeglebbentette szárnyait, de tehetetlenül 57 =