Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Reggeltől estig.

látszó, görbehátú pulykaapróságok együtt mennek aludni az eperfa felé. Az okosabb enged, gondolják magukban a pulykák s engedik előre felszállni a csirkéket, ők pedig addig jót lakmároznak abból az eperből, amit a felfelé törekvő, kapaszkodó csibék levernek. Csak amikor rend van odafenn s nem hull több eper, akkor helyezkednek el ők is az alsó ágakon. Az ákáczok lombján keresztül piroslik a lebukó nap. A tanya körül csend mindenütt, amerre csak ellátni. Minél távolabb néz az ember, annál nagyobbnak érzi a csendet. Érzi, mint olvad bele a szíve, a lelke abba a tanyaesti némaságba. Tudja isten, miért esik olyan jól az a csend, melyet nem zavar semmi; s tudja isten, miért esik még jobban a közeledő méla kolompszó, amely azt a csendet megzavarja! ... A gulya tér haza a legelőről. Itt-ott bőg egyet a tehén; bűsat, panaszosat. Pedig az talán épen a hazatérés örömének a hangja. Köztük az öreg bika, mintha az egész gulya megélhetésének gondja az ő vállát nyomná, minden lépésénél gondterhesen bólongatja fejét vastag, kormos nyakán. 35 —