Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Reggeltől estig.

egyenesedett volna a munkájából egy kis pihenésre. Az itt'Ott görnyedő asszonynépség azonban már mindig felkiváncsiskodott a sarlózásból, amíg elrobogott mellettük a vonat. A tanyára igyekeztem. Az utolsó állomástól még egy órai talyiga'út van hátra. A város közepén, a piacztéren állnak a „féderes" talyigák. Nem egymás mögött, mint a pesti konflisok, hanem „glédában" egymás mel' lett: pej, szürke, fakó, kesely. Minden lónak más a színe, de a szerszáma mindnek egy forma. Mindnél ott lóg kétoldalt a szemek lenzőnél a pillangós, bojtos sallang. Az ülésen a talyigás. Csárdáskalap, fekete zsinóros lajbi, korczos gatyán kék kötőké, a lábán csizma, télen is meg nyáron is. Az utas odaül a talyigás mellé, mert csak kettőnek van hely. Azzal a kis kétkerekű alkalmatos' sággal úgy repül végig a nyíri homokon a gyorsjárású ló, hogy még a vonatot is szégyenbe hozza. A mult években történt, hogy Kálíóból ver' senyt futott egy talyigás a vonattal Nyiregy házáig. Fogadásból. Egyszerre indultak el a kallói állomásról, egyszerre állottak meg