Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Őszi hajnal.

rezzenés, egy hang vagy szó nem beszél. A vérünkben égő tüz párázatától olvad a dér, az éj megfagyott lehelete. A magasban szürkeruhás vándorok, apró foszlányokban bolygó bárányfelhők tünedeznek föl. Az erdő illata, lelke némán szállong körülöttünk s én öntudatosan, kéjjel, Sajó kutyám nyugtalan lihegéssel szívjuk tüdőinket tele az illatos léggel ... Az első hang a cserjés bokraiból fülünkig ér; egy tücsök éles csiripelése az. Ez az éjjel-nappal muzsikáló bogár is aludt eddig vagy talán mi nem hallottuk a környezet e fenséges csöndjében lármáját? Bizonyosan a természet csodás szépsége kötötte le figyelmünket annyira, hogy a mezők, erdők örökké muzsikáló czigányát nem vettük észre. Muzsikált, muzsikált, de csak ügy, magának. Talán szíve is van ennek a bogárnak? Nem kérdi, ki hallja, nem kérdi, ki érti? — O magának húzza s talán amit húz, kicsi szíve érzi! ? . . . A nagy sűrűségben benn, mélyen, nesz támad. A Sajó felemeli fejét s okos szemeivel rám tekint, Nyugalomra intem. Fejét első lábaira ereszti s hallgat, mozdulatlanúl. A nesz egyre zajosabbá válik s már tisztán kivehető, ========== 133 =