Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Emlékezések.

Nyáron volt. Akkorra már odaért Emil is

r az orosz kántor fia. Becsuktuk magunk után a templomajtót s gyorsan futva, még gyorsabban lihegve értünk a toronyba. Egy fordulattal keresztülnéztem a négy ablakot s kiáltottam Emilnek: — A szélmalom ég! Míg a vörös zászlót kidugtam a tüz felé, ő hurkot vetett a harang nyelvére s teljes erejéből rángatta a csigán át vezetett kötelet. „Húzd, ki tudja meddig húzhatod", gondoltam magamban s kényelmesen kibámultam az ablakon. Zúgott az egész város, de legjobban a mi fülünk a nagy harangozástól. Mint a tengerbe a folyók, ügy gyülemlett a különböző utczák torkolatából a vásártérre a nép. A téren, hullámzó embergyürü közepette a lángoló vörös malomtorony. Lángoltak már a hajtólapátok is, de a szél nem akart tudomást szerezni az égésről és a kerekek forogtak tovább. Mintha egy tüzóriás égő csóvát forgatott volna maga körül. Nem is oltották már, csak nézték. Mint a kártyavár, ha kihúzzák az alsó lapját, hirtelen összelapult a torony; szinte hallani véltem az összeroppanását. Még egyszer nagyot gomoly— 124 —