Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Vihar a hegyen.

ébred bőgve, mint alvó vadállat, hogy meg" rázza minden csücskét a világnak! . . . Tikkasztó a hőség; a föld is elbágyad. Körültünk égető, fullasztó párázat. Egyetlen madárka nem csendül a dalra, ott lihegnek némán árnyas bokoraíjban. A virág is elbágyad, szárnyas illatának ereje elveszett. Bogarak nem szállnak körültünk zümmögve, kergetőzve szerte, élni, szeretkezni s meghalni — egy perczben! . . . Minden elmenekült és a nyilt szintéren csak a néma erdő és mi vagyunk épen. A föld zugaiba, az ős fák öklébe menekül száz élet; az ő parányait védi szeretettel igy a nagy természet . . . Most valami készül, érzi minden féreg; mert tudtul adta azt a dicső természet — sejtelmes titokban, édes szent beszéddel, isteni hatalom csodaerejével,— hogy rombolni készül a nagy, a hatalmas; reszkess gyönge parány, az Ur beszél — hallgass! . . . Egyszerre a távol hegyek nagy kövéből mint gyászos lepedő — lengetve a széltől — közeledik felénk egy darabka felhő.Gondoljuk: este lesz, mikor ide eljő s addig száz nótát is elzengünk e tájon s nagyot is pihenünk — 13 =