Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

A havason.

szerei a mindenható erőnek. Akkor töri szét őket, mint a gyermek az aranyos diót, mikor rájok un. A ragyogó hajnalcsillag fenn van már, sugarai átfutnak a nagy sötétségen, hidegen csókolják meg a jégszilánkokat s azokat az apró hócsillagokat, melyek meleg takaróvá verődtek össze a föld álmodozó gyermekei fölött. Lázas nyugtalansággal várjuk a hajnal pirkadását, mely itt a vén havas óriások fölött ugy jelenik meg, mint a rózsaarczú gyermek a fehérhajú aggastyán karjain. Örökifjú hajnal, te mindennap újra születsz, míg él ragyogó szemű, isteni szép anyád, a nap . . . Ö vele ébredsz, de pajzán gyerek módjára előre szaladsz s féktelen jó kedvvel mosolyogsz le ránk . . . A halványabb csillagok egyenként elalusznak. Megriasztotta őket a közelgő fény. Az a nagyobb, az a hatalmasabb, mely mindent éltet s mely nélkül egy virág sem nyilik, egy madár sem dalol, egy szív meg nem dobban . . . A sötétkék égről egyre tünedeznek el az álmatag csillagok. Mint az égve ragyogó szép szemek, ha az álom fátyolt von rájok, elbágyadnak és fényt szóró golyóikat elfedik, =============== 115 = 8