Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Galambfogás.

Udvar közepén a helye a törnek. Lapos fenekű kerek mélyedés, hosszúkás vályúval, hogy a kinyirott tőr épen belefeküdjék. Oda teszszük. Teteje a földdel színei. Emil elfedi finom porral, hogy épen csak a rátűzött tengeriszem látszik ki belőle. Ember se venné észre, hogy ott valamit rejtegetnek. Az udvarban minden csendes, a Vigyázz se ugat, nyugton hűzódik meg a verőcze alján. Lecsaljuk, a galambokat. A mieink leszállnak Az idegen galamb a gabonahullásra leszalad az ereszig, ott megáll, félve gondolkodik. Csiklandja a gabona, oldalt lefelé néz, de felfelé hűzódik. A szeme hűzza, de a lába viszi. Mintha csak azt gondolná magában, hogy „szaladok, mert még utóbb le találnék szállni." Végre is az éhség győzi a félszt, leszáll. Eleinte olyan óvatosan nyúl a gabonaszemhez, mintha attól félne, hogy az kapja be őt, de pár perez műíva már otthonosan érzi magát. Tizenöt, hűsz galamb gabonát szedeget a földön, előttük 3—4 lépésnyire az egy szem tengeri, ahhoz épen az idegennek kell eljutni. Megkezdődik a dirigálás. Emil mögöttük oldalogva hajtja őket a tőr felé. Ha a mienk jár elől, akkor én oldalt terelem, soha sem