Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Galambfogás.

Ülünk a fa törzsén, fejünket két tenyerünkbe hajtva s belebámulunk a gyönyörűséges, hűvösmeleg őszi semmiségbe ! Vasárnap van, ráérünk bámulni. Ráérnénk, mert vasárnap van, de rajtunk meglátszik, hogy jó tanulók vagyunk, mert most is ott van mellettünk a „sintaxis" pár lépésnyire a földön. Még ki is van nyitva. Az igaz, hogy jár erre néha egy kis szellő, talán az lapozgatott benne. Közel szemtelenkednek hozzánk a verebek, belecsodálkoznak a nyitott latinkönyvbe. Hatával-hetével járnak együtt az együvé tartozók, egy-egy család. A fiatalok többnyire már maguktól esznek, némely gyámoltalanabbja csipegve, rezgő szárnynyal lesi még az apja szájából a szemet. A baraczkfán nőstény csízecske üldögél. Néhány nap előtt még a párjával szállt oda, arra a fára ; a szomszédból egy gyerköcz gummipuskával lelőtte a hímjét s most ide száll mindennap arra az ágra s finom, kedves-bájos hangján gyöngéden hívogatja elvesztett párját : „Kvii !" . . , „kviii !" . . . Vagy talán mindennap újra megsiratni jár oda arra az ágra ? ! „Kvii ! kvii! . , = 108 =