Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Az örök harcz.

szemeim előtt a lég szörnyű szárnyas kalandora s mint egy kis lapdát karmai közé szorította s elrohant vele. Az erdőszél gyepes tisztásán néhány pillanat múlva szétszórt puha tollpihéket kerget a lebbenő fuvalom, mely vándorútján ezerszer és ezerszer látja megújulni az apró drámákat, melyekről a világ tudomást sem vesz, és amelyek szörnyűségükkel csak annak a szívét dobbantják meg, aki tudja, hogy a nagy természet örök, változhatatlan törvénye szakadatlanul és minden pillanatban két isteni eszme valóságáról beszél: a teremtésről és az elmúlásról. Az élet és halál egybe forrt; semmi hatalom azokat külön nem választhatja. Alkonyodik. A távoli hegyek ormain vöröslik a lehulló napnak utolsó sugara. Nyugaton biborba öltözik a felleg, s apró rongyokba szakadozva száll, száll ismeretlen utakra bolyongani, most eltűnve nyomtalanul, majd fodros, sötét torlaszokban zúgva, bömbölve átrohanni a végtelenen. A szürkület hamvas szemfedele elterül a vidéken. Az utolsó madár is elül. A légben csöndes zíimmögéssel rajzanak a rovarok ezrei és nesztelenül indulnak légi 105 —