Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Az örök harcz.

halva a harcztér porondján — örökre csöndesen ? Egyszer, mintha csak a villám sújtotta volna meg: a pók egész teste megzsibbad, elernyed és tehetetlenül leesik a földre. Potroha földagad; lábai még egyet-egyet vonaglanak — az életerő energiájának végső fellobbanásaként — s aztán, elnyugszik örökre. Ám a halálban sincs nyugodalmas béke. A darázs, mint valami lángnyelvü füria rárohan, százszor megforgatja az élettelen testet s dühében szeretné széttépni, apróra szaggatni. Majd gyözelemittasan repül éles harczi danával tova, hogy ismét és ismét visszatérjen: vájjon nem támadt-e fel a halálos ellenség? S újra nekirohan. Még egyszer megöli. És az én lelkemben a fenséges természet szent nyugodalma, néma békéje által felkeltett költői hangulatnak vége! Hiszen csak látszólagos az a méltóságos béke, mely a zajtalan működő szerves élet nyugalmában elénkbe tűnik! A nagy végtelenség világokat romboló ereje pihen csak időnként, pillanatokra itt-ott; de benne minden parány örökös harczban van. Szakadatlan folyik az ádáz küzdelem a földön, a légben, a játszva r~ ~ — = 101 =