Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - III. A Bikk

A BIKK, 48 ivó vadaknak több mértföldnyi utat kell tenniök hogy szomjukat egyszer is enyhítsék. Kedvező még az itteni vadtenyészetre nézve a legválasztékosabb fanövényzet, melly itt ritka szépségben díszlik, A magasb, valamint az éjszaki oldalakon bikk, gyertyán, jávor, kőrös, nyir, szil, hárs és nyárfa neműek, a déli s enyhébb fekvésű helyeken pedig felséges cserés tölgyerdők borítják a kövecses talajt. Az aljakat és kopaszok széleit a hazánkban honos bokornemüek, köztük a a bogyósok minden fajai, lepik el; ezekben, valamint a már második évben sűrűn fölsarjadzott vágásokban leli föl a vad legkedveltebb menedékét. A gyertyánvölgy éjszakkeleti oldalán végre az úgynevezett Hollós kunyhó körül igen sikerült fenyőfa ültetvény is létezik, minek némelly vadak szaporodására szintén jótékony befolyása van. *) Végre a tömérdek köképletekbe, mik néhol egész sziklafalakkal kerítik be a hegyeket, számtalan nyílást repedést és barlangszerü üregeket vájt az idő, vagy a menhelyt kereső orvad; s e körülmény egészben véve szinten hozzájárúl a változatos vadállomány gyarapodásához. A bikki terület fele 48,000 hold a magyar korona diósgyőri uradalmához tartozik s mindössze öt: a diósgyőri, parasznyai, szentléleki, újhutai és mocsolyási egyegy erdész s néhány igen roszúl fizetett kerülő fölügyelete alatti erdőkörre van osztva s a Diósgyői'ött székelő főerdészeti hivatal igazgatása alatt áll. Mindezen szép hegyek és erdők hajdan a remete Sz. Pálról nevezett szerzet birtokában voltak; azalatt míg a Bikknek legszélsőbb pontjain a cserépi, sályi, leány vári, déd^.ji> mályinkási, vadnai, galgóczi és gerennai szomszéd váracsokból, melylyek most már mind romokban hevernek, a Komoróczyféle rabló kalandorok egész hada vad erőszakkal dőzsölt az alávetett síkokon s időnként a Sajó völgyén, vagy a pest-kassai útvonalon sürgő utasokat fosztogatá, vagy egyegy bősz párt véres küzdelmeit indúlt támogatni: a szelídebb erkölcsű Pálosok, nem épen mindig foglalkozhatván szent dolgokkal, a Bikknek legbelsejébe az úgynevezett Szent-Lélekre vo*) Ezen fenyvesek alatt terem az e vidéken annyira kedvelt rizikegomba, (agaricus deliciosus, vagy lactifluus ruber, Reizger) mellyet tövétől elválasztva, fabödönökbe jól besózva ép úgy tesznek el télire, mint a káposztát, és igen jó izü saláta gyanánt adják sültek mellé az asztalra. Gombáknál lévén meg kell még említenünk, hogy a cserépfalusi erdőben a hires szarvasgomba (Trüffel) mind mondják bőven találkozik, azonban az inyénczek ezen nagybecsű czike ott egészen el van hanyagolva.