Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - III. A Bikk

A BIKK. 59 el nem választaná. Amúgy is nagy külömbség van a két hegység között, mert míg a Mátra nagyobbszerü, különvált s több önálló tömegeket láttat az előtéren: a Bikk olly sok tömör s egymásmellé szorosan illeszkedő merev hegykúpokból van alkotva, hogy a körülbelül 100,000 holdnyi területen, mit e magaslatok elfoglalnak, semmi könnyen hozzáférhető tágasb fensik, vagy kevésbbé lejtős hegyoldal nincs, melly szántásvetés alá vétethetett s embereknek állandó települ szolgálhatott volna. A Szinyva és Garadna szük völgyeit kivéve, mik tágasabb hasadékot vájtak a hegycsoport belsejébe s miknek szélesb medreiben néhány vasöntö, szénégető s üveggyártó kisebb gyarmatok tengnek, nincs a tulajdonképeni hegyvidéken egyetlen falu is. Ennek köszönhető, hogy a távolság és nehezebb közlekedés által védve lévén e roppant erdőség az emberi fajnak mindent beszennyező, megrontó, vagy eltörpítő érintkezésétől: a meredek sziklabérczek, sürü vágások s jól fentartott több százados fanövényzet enyhében — Virgilnek ezen „frigus opacum"-ában — olly felséges vadállomány maradt meg, melly épen kedves hazánk kellő közepén, minden mostoha viszonyok daczára messze földön a legjelentékenyebb s a vadászközönség figyelmét legnagyobb mérvben megérdemli. Még mielőtt az itteni vadászatok fontosabb mozzanatait elősorolnék, ismerkedjünk meg kissé a vadásztér helyrajzi viszonyaival s a mezőny külső helyzetével, mi nélkül sokakra, kik e vidéket személyesen nem ismerik, a következő előadás nagy része érdekét veszthetné. Egertől északra s ide alig egy jó mértföldnyire emelkedik egy merész, gyönyörű fanövényzettel borított sziklacsúcs, mit Szarvaskőnek neveznek. Innen Monosbél és Apátfalva, — az ős Abbatia trium fontium de Beel s a dédesi és mályinkási vár történelmi érdekű rommaradványai fölött, épen nyugatról keletre, mindenütt a Bánpatak hosszában húzódik aztán egy éles és messzire elágazó sziklahát, mellynek fürészalakú reczés csúcsai itt ott a legfestöibb csoportokban nyúlnak ki a sötétzöld lombok közül. Ezen hegyhátnak legmagasb kúpja a „Bálvány" Visnyófalu határában, 2996 lábnyi magasságra emelkedik a tenger szine fölött nagyszámú társaival, mellyek szintén nem sokkal alacsonyabbak — s ez képezi a Bikknek, tulajdonkép pedig az egész borsodi területnek földtani központját. A többi apróbb hegyvonalak, mellyek hullámszerűen borítják a Bikk területét, mind ezen törzsre támaszkodnak s dél és keletfelé mindinkább kisebb csoportokra oszolván, Szent Péter, Emöd, Tard és Eger alatt végre észrevétlen laponyagokban simulnak alá az alföldi nagy síkra. Ha az olvasó e ponto-