Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok - III. Gulácsy lmre: A sz. margitai puszta

372 A SZ. MABGITAI PUSZTA. Vannak 'még azonban nagy téreken, ha nem is nád, de mindenféle gazból álló sürük, hol búvosdit bátran lehet játszani: meg is látjuk mindjárt, [hogy akadtak belé hívatlan vendégek, kik már jóformán gazdákká nőtték ki magukat. Egyébiránt a puszta 3/

4 része még mind legelőül és kaszálóul van használva. Elképzelhetjük már most, hogy e kiszáradt nádasok milly kedvencz helyévé váltak a dúvadaknak. A szárnyasok csendéletét a farkas és róka rakonczátlansága váltá fel és a mint amazok ártatlanul használták e tért: ugy megfordítva dúlnak ezek a juh, csikó, borjú, sertés, libafalkák közt. Legkisebb számítással éven át 150 darab juhot emésztenek fel az itt dőzsölő farkasok. Szárnyasainkból egyedül a túzok maradt állandó lakosúi, nyaranta pedig a fürj látogat el. Daru csak az átköltözési időszakban látható. A túzok nincs ugyan az orvmadarak közé sorozva: de a gazda itt e pusztán méltán számíthatja azt a legkártékonyabb vadak közé. Tavaszon letapossa zöld-, nyaranta érő vetéseinket, ősszel repczéinket. Ki 3—400 túzokból álló falkát egy tábla repczére leszállani nem látott: az nem tudja mennyi kárt hagy az maga után. Ezen állandó kártételt csak eltűrné még a gazda, kivált, ha lővadász is, csak aztán e falkákból kivehetné a vámot: de az a baj, hogy kárt is tesz, fáradunk is utána — s mind híjában. 1859-ben Abaújból kedves vadász vendégeim lévén, számra heten két napon át minden módot elköveténk, hogy túzokot lőhessünk — s reá nem tudtunk menni. Első nap, midőn még vendégeim ifjú tűzzel fogtak a vadászathoz, csak megjárta, hogy nem lőttünk, mert elszeleskedtiik a módokat: de már másnap , midőn szekérkerüléssel, lessel, gulyahajtással sem voltunk képesek hozzájuk 150 lépésnyire közelíteni: elhagyott a béketűrés s nem volt egyebet mit tenni, mint elhalasztani a vadászatot hóesésig, midőn éhségtől gyötörve az embert is közelebb eresztik magukhoz, a lesés pedig sokkal biztosabb lesz. E nyáron többen próbáltunk túzoktojásokat költeni, de mindnyájan egy eredménnyel: mindenikünknél 5 napig éltek csak a túzokfiuk. Etettük kásával, búzával, léggyel, szöcskével, túróval, mind híjában. De térjünk vissza a farkasokra, mellyek teljes szabadságban s bő zsákmánnyal éltek itt sokáig, mitsem törődve a jövő gondjaival. Azonban az ő nyugalmas életük sem tartott örökké. Fodor János, E. L. úr tengeri csősze vállalkozott a farkasok pusztítására minden fegyverengedély nélkül s kerülői unalmas foglalkozását a sport sajátságos nemével váltá fel, melly neki nemcsak élve-