Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455
Újfalvi Sándor: Erdélyi vadászatok és vadak (Nagyobb munka töredékei)
316 ERDÉLYI VADÁSZATOK mindamellett a sok bátor jellem közt kitíínö fényben első helyen előttem a Wesselényiek állnak. A két Wesselényinek nem jutott osztályrészökbe a nemzeti férfias tettek korában élhetni... az ö koruk már az elpuhultság tétlen kora volt. Az elfajzás e szomorú korszakában a két Wesselényi képes nem csak kiválni kortársaik sorából, hanem önmagok erős jellemében felelevenitve múltunk szebb emlékeit, példányképet állitnak, melly a vész minden nemével hősileg daczol s melly rendkivüli testi erővel párosulva, gyakran tulszárnyalá a hihetőség határait. Láttuk őket megszilajult paripán, ugaron, árkon, bokron át futtatni, az igy elvadult lóval több öl magasságról a Szamosba ugratni s ezt átúsztatva s a túlpart meredekével megküzdve tovább száguldani... Láttuk kedvtelésből Radnán a Dombházi borviz mellett szirtcsúcs-tetőre, hova legelni a szarvasmarha soha fel nem hatolhatott, délczeg paripán felmászni s e nyaktörő meredekségen paripán visszaereszkedni. Láttuk őket szilaj lovaiktól megragadott szekeren csendes nyugodtsággal ülni, mint triumphanst s nyugalommal nézni szembe a kikerülhetlennek látszó semmivé-léttel. Egyik Wesselényi Zsibón alól a Szamosba veté magát s kedvtelésből az egy jó mértföldre eső Czikóig úszik s itt sietve felöltözvén, a társaságba olly képpel lépett be, mintha kocsija kényelmes ruganyairól pattant volna le. Máskor a Balaton hánykódó hullámai úszásra hangolák s Tihanynál a Balatonba ereszkedve, neptuni karjával bátran küzd a bősz hullámok erejével s Füredig úszik, melly távolság a Bosporus szélességénél nagyobb s itt a fürdői fényes vendégek közt olly kimerültség nélkül társalog, mintha mi sem történt volna. Az 1838-ki pesti árvizkor, daczolva az ár bőszült hullámaival, Wesselényi lóra pattan s egy vezeték paripa kiséretében ezer végveszéllyel küzdve 38 órán át éhen, szomjan, százakat mentett meg a bizonyos haláltól. Párbajban mint erős szobor állt, arczának legkisebb változása nélkül... Ország- és megyegyűlésen, hol lelkes hangjának viharával ellenpártja egész hadát szenvedélyre lobbantá, a megtámadások fergetegét nyugodtan fogadá, mint kihívó kesztyüdobást. Mig a személyes bátorság a Wesselényiek magánéletét olly magasztos fényben tünteti fel, addig az áldozatra kész honszeretet naggyá emelé őket mint honpolgárokat. Idősb Wesselényi Miklós kora a nemzeti tétlenség szomorú korszaka volt és ólom-súllyal nehézkedett vágyaira korának átka. Pygmaeusok köréb en hasztalan emelte volna fejét magasra ő az egyedüli Gigás. De tettre érzé hivatva magát mégis :
