Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

r kellemesen lepte meg a kir. herceget a tiszteletére, a zempléni agarász-egylet által rendezett verseny, a melyet nagy érdeklődéssel szemlélt meg. A kir. herceg meglepő szépnek találta az egész vidéket és az ott talált akadályok folytán felettébb alkalmasnak a lovasvadászatokra. A vadászatok folyamán pedig meggyőzött mindenkit arról, hogy kitűnő és bátor lovas, a ki könnyedén győzte le ezeket az akadályokat s láthatólag nagy kedve telt ezekben a lovasvadászatokban. Jóságos, nyájas modorával lekötelezett mindenkit, a kivel érintkezett s a szó valódi értelmében a legjobb emléket hagyta maga után. A kir. herceg Parnóról huszonkilencedikén este tért vissza — a főúri vadásztársaság férfi tagjaival — a terebesi vasúti állomásra, onnan pedig külön vonattal jöttek át Tornára, a hová reggel hat órakor érkeztek meg. Itt a reájok várakozó fogatokra ültek s a másfél óra járásnyira fekvő Körtvélyes községbe hajtattak, a melynek a határában — valamint az utbaeső községekben is, — virágokkal, koszorúkkal halmozták el kocsiját, a reá várakozó falusi leányok, egy közülök pláne ékes verses üdvözlettel tisztelte meg. Az uradalmi tisztilakban a betléri kastélyból elébb megérkezett vendégek névszerint : Odescalchi Géza herceg, Radvánszky Géza báró, Karátsonyi Jenő, Török József, Nostitz Lipót grófok, Edelscheim-Gyulay Lipót báró fogadták a magas vendéget, a kiket a vadászur mutatott be a kir. hercegnek. Itt volt egybegyűlve a vadászszemélyzet, valamint a nagyszámú hajtók is. Villásreggeli után, nyolc óra tájban, tizenöt hátas paripán és három szekeren, elég szép kellemes időben, vonult ki a vadásztársaság és kísérete, a „Kerges" nevü erdőrészbe, a hol alig állották el a vadászok kijelölt helyeiket, irgalmatlanul szakadni kezdett az eső s tartott folyton egész napon át, megrontván és tökéletesen meghiúsítván ezt a vadászatot, a melynek eredményes mivoltában senki sem kételkedhetett. Az első hajtásban két medve volt, az egyik medve a hajtók közt visszavágott, a másik eleinte jó irányt vett, de még sem került a magas vendég puskacsöve elé, hanem szelet kapva visszafordult s hajtás végén már leszerelt fegyverrel állásaikról távozni készülő Pappenheim gróf és Maurer dr. közt tört ki a hajtásból. A második hajtás, a „Gecsbérc" nevü erdőrészben ment végbe. Itt is visszavágott egy medve és egy nyáj disznó a hajtók közt. A harmadik hajtás a „Csörgő-kut" nevü erdőrészben volt a hol mindjárt a fölállásnál vagy harminc disznót zavartak föl a hajtók, a melyek ki is menekültek a meghajtani szándékolt területről, de a puskások elé is került egynehány és Ratibor herceg egy óriási kant sebzett meg, a melynek olyan csapája volt a sárban, akár csak egy tinónak. Edelscheim-Gyulay báró pedig egy kocát hozott teritékre. A hajtás tartama alatt, öt disznó a hátas lovak álló helyén vágott keresztül, nagy riadalmat okozva a lovászok és paripák között. A szakadó esőben a tervbe vett további hajtások elmaradtak s a vadászok 84