Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

vesszük azt, hogy e vidéket, melyben ifjúságát töltötte, negyven éve nem látta, meghatottsága még inkább megmagyarázható lesz. Ideérkezése utáni napon a betléri kastélyt és parkot tekintették meg, s a volt külügyminiszter meg volt lepetve annak regényes fekvése, ritka szép parkja, vízesése, halastava, vadaskertje, muzeuma könyvtára stb. által, s az istállókban is akadt olyan látnivalókra, a melyeken az ő szakértő szemét örömmel legeltette. Második nap a család századok óta ép karban tartott várába, magyarorszagi predikatumjokat képező Kraszna-Horkába rándult fel a grófi család, a hol a vár bejáratánál kiszögelt történelmi nevezetességű régi ágyuk üdvlövései fogadták az érkezőket. A vár, annak berendezése, családi ereklyéi, arcképgyüjteménye stb. rendkívül érdekelték a grófot, a ki azokat csak gyermekkorában látván, emlékében teljesen elmosódtak. Harmadnap délelőtt lövészet volt a parkban, mely alkalommal a gróf zergevadászatra használt hátultöltő angol egycsövű fegyverével, Manó gróf pedig revorverrel tettek száz lépésre folytonos körlövéseket. Aznap délután a betléri vasgyárat és az a feletti meredek hegyen lévő, a gyárral sikló által egybekapcsolt bányát tekintették meg, a hol majdnem iszonyú szerencsétlenség érte a kiránduló társaság egyik részét: Gyula grófot s a vele egy kocsiban ülő gróf Andrássy Manónét és báró Fischer Gusztávnét. A siklón közlekedő nyitott kocsinak ugyanis, melyben fent nevezettek ültek, ülése letört, s a hölgyek egy pillanat alatt kiestek a sínekre, mig Gyula gróf csakis athlétai erejének és ügyészségének köszönheti, hogy a szük utbevágásban a kocsi alá nem került; a hölgyeket pedig az mentette meg az agyonzuzástól, hogy Manó gróf fent az indóházban vigyázva, a menetet abban a pillanatban megállította, s a máskülönben okvetlenül bekövetkező nagy szerencsétlenségnek, rendkívüli lélekjelenléte által elejét vette. Pár perc múlva ez esemény után, a társaság ép testtel és vidám kedélylyel uzsonált a szép kilátást, nyújtó hegyoldalban. Hétfőn délelőtt vadászat tartatott az alsó és felső szulovai vaddus erdőségben az előtte való napon kikutatott medve és hiuznyomok pezsgésbe hozták a kastély sportsmanjainak vérét, s a Andrássy Gyula gróf, ifj. Andrássy Gyula gróf, Fischer Gusztáv báró, Vay Aladár báró s a házigazdából álló társaság, ez utóbbinak — négy ló által vontatott kényelmes „omnibus"-án megindult a természeti szépségekben bővelkedő vadregényes völgyön keresztül a szulóvai alsó vadászházhoz, onnan pedig lóháton az erdő mélyébe. A vadászat, ezen évek sora óta nem hajtott, vadaskertnek nevezhető területen sem sikerült ezúttal, mert a hirtelen beállott zivatar a folyton szakadó eső miatt a hajtók képtelenek voltak kötelezettségüknek eleget tenni, a nagyobb vadakat a sziklás helyekről kizavarni, s a vissza nem csapott csekély számú őzbak és vaddisznó ki nem elégítette a vadászok nagyobb zsákmány utáni vágyát; s a zápor csillapodtávai az erdő tisztásán lévő tanyához tértek, s a vidám társalgással fűszerezett valódi magyar vadász-ebéd csakhamar egyensúlyozta az időjárás okozta kellemetlenségeket. Ebéd után még egy hajtás lett megkísérelve a felső Szulován, a $