Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408
éltetők a naphősét, ittunk a szépekért és kivált a hazáért s ünnepeltebb fiaiért. Hisz ki nem emlékeznék arra, hogy az akkori áldomásozás mindig átcsapott csakhamar a politikára, — de nem a külsőre ám, mert akkor erre szüksége sem volt a magyarnak. Estebédje után szabadba széledt a társaság. Fölségesen kedvezett az idő, emelte derűjével a bűbájt, mely elömlék a vigadás helyén. A csillagos égbolton tisztán ragyogó hold, a megvilágított rézhuta, az ablakon kicsüngetett medvével, a szétszórtan lobogó őrtüzek, a harsogó zene, a tarka-barka csoportozatok : amott a hajtóké, emitt a vadászoké, ki táncolva, ki csendes nézéssel gyönyörködve a tündéries tüneményen, kqzben közben egy egy vidámabb kurjantás, hogy hangzott bele a völgy és a nagy árnyékokat vető hegycsúcsok hallgatag komolysága : mindezek együttvéve oly bűbájos kép és jelenet, minőt az ember soha se felejt el. Éjfélig, sőt néha majdnem virradtig jájtuk a csárdást, oly szilaj kedvvel, minőt csak az képzelhet, ki ama gondatlan világot maga is élvezé. Másnap következően folytattuk a mulatságot, mert az ily vadászat rendesen három napra szól. Én más alkalomkor, kevesebb készülettel lőttem medvét. Első hó leestévei biztos emberem kifürkészte a medve friss nyomait. Rögtön, összetereltünk néhány hajtót, kik átkutassák a tájat. Épen oly helyre állitának, honnan medvém nyomai a hajtás vonalba mentek, hova tehát valószínű volt visszatérte, mert télen megtartja nyomát. Ugy is lőn, csakhogy korábban, mint vártam : mert mig egyik fegyveremet karomra fektetvén, másikat fa mellé támasztván, egy csonka törzsre kényelmesen letelepülök s unaloműzésül almát rágcsálok, néhány perc múlva, hajtónak még hire sem lévén — megzördül a szemközti fenyübokor, tiz lépésnyi távolban kibukkan mögötte egy hatalmas medve, mely láttamra egyet mordul és legott két hátulsó lábára ereszkedik ; mert hihetőleg, mint én tőle, ő meg én tőlem kölcsönösen és egyszere ijedtünk meg. Fölállhatni már nem jutott időm, azért azon ültemben durrantám rá fegyverem. A medve nagyot bődült s hirtelen visszafordultában hanyat vágódott — hanem azért mégis — a füst eloszolta s távolabbra támasztott fegyverem fölragadhatása előtt, — ismét talpra szökvén, erősen tüszögve ügetett föl a meredeknek. Mivel azonban golyóm tüdejét járta keresztül, nyomról nyomra fogyott ereje, orrán száján ömlött a vér s mind lankadtabban haladhatott, mindössze tán vagy hatvan lépésnyit, mignem egy vízmosásnál végerőlködése dacára visszahanyatlott s alágördült a mélységnek. Furcsa jelenet fejlődék ebből ; t. i. a patak szélén álló vadász szomszédom hirtelen rásüté fegyverét a felé hömpölygőre s azzal uccu neki, maga futásnak eredt, de vagy két ugrás után szerencsésen fel is bukott; másrészről meg a medve tovább nem birván magát a patakba zuhant, hol sziklák közé szorultan, lábbal égnek, hánykolódott, vergődve, velőtrázólag ordítva, rugdalván a kavicsot, hogy szinte 67 J