Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

nagy szomorúságára mindenkinek. Érthetetlen lévén a medve eltűnése, előbb az a területtel szomszédos „Gicsóbérc" lett meghajtva, majd pedig az „Omlásalj" lett e célra kijelölve. Az „Omlásalj"-nak hűvös oldala vétetett hajtás alá, jóllehet, a vadászok nem nagy bizalmat helyeztek belé. A puskások az aljban, az erdőt szegélyző gyümölcsfákkal beültetett rét szélén lettek felállítva. A hajtás vége felé, a hegy oldaláról egyszerre csak ebugatás, emberorditás, medvebőgés összevegyült zaja hatolt le a völgybe, mire a lent álló vadászok állásaikat elhagyva lélekszakadva rohantak — különböző irányból és találomra — a veszedelem színhelyére. Andrássy Géza volt az első, a ki alig lihegve ért fel egy régi szénhely közelébe, a melyen — körülbelül negyven-ötven lépésnyi távolságból — borzasztó látvány tárult fel előtte. A keresett sánta fenevad földhöz vágott egy hajtót s azt fogával marcangolni kezdte. A gróf haladéktalanul oda sietett a hajtó segélyére, mire azonban odaért, a medve ott hagyta áldozatát s az őt tépázó ebek ellen fordult, ugyanezen pillanatban észrevevén az alatta álló grófot, fogvicsorgatva nézett vele farkasszemet, valószínűleg, hogy a következő pillanatban őt támadja meg. Ezt azonban a gróf be nem várta, hanem a fáradságtóli lihegés dacára, reá tüzelt a fenevadra, mely bal lapockáján találva lerogyott és rémitően ordítani kezdett. Az első lövést közvetlen a második követte, mely az állat szivét marcangolta össze, mire a medve elterült a földön és ordítása hörgésbe ment át, a grónak harmadik lövésére pedig kiadta páráját. Leírhatatlan az az öröm, mit az időközben odagyült hajtók, a medve élettelen testének láttára éreztek és kinyilvánítottak, még sebesült társukat ls elhagyták és lelkendezve futottak a zsákmány megtekintésére. A főúri vadászok azonban azonnal a sebesülthöz siettek s a kötszereivel azonnal kéznél lévő uradalmi orvos Maurer Arthur dr., a ki — mint vendég — szintén részt vett e fenevadnak napokon át tartó üldözésében, megvizsgálván a sérültet kijelentette, hogy nincs ok az aggodalomra, a mennyiben az illetőnek sérelme szerencsére könnyűnek mondható s ha a nagy rémületből magához jön, egy pár nap alatt kiheveri veszedelmessé válható kalandját. A sérültet le a völgybe kézen, onnan pedig szekéren szállították lakására, mig a medvét a hajtók nem engedték a szekérre feltenni, hanem nagy diadallal vállra emelt rudakon vitték be kürtszó mellett Jabloncára, a hol az egész község aprajanagyja kigyült az utcára s asszonyok, 'leányok hozzá csatlakoztak a menethez, mely a falu túlsó végén levő erdészlakhoz vette irányát. A szerencsés vadász Andrássy Géza gróf kalapján a medve vérével megfestett zöldlombjelvénynyel, követte a menetet s az életrevaló s igen csinos jabloncai leányok még útközben meg állították a medvevadászt s ünnepélyesen megajándékozták egy virágcsokorral, a mit az itt divó szokás szerint jobb felkarjára kötöttek fel. Az erdészlakhoz érve aztán, mig a vadászok az ebédhez ültek le, a 54