Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

r \ férfias bátorságának az által, hogy az általa [megsebzett medvét üldözőbe vette, s ha szemszédja Radvánszky báró le nem beszéli róla, követi azt az erdő sűrűjébe. Voltak már itt nálunk olyan másutt hires vadászok, a kik a feléjök közeledő medvének illedelmesen „jó napot" kívántak s a világért sem lőttek volna arra, hajtás után pedig azzal védekeztek, hogy nem jött nekik lövésre a mackó. Igénytelenségét pedig jellemzi az, hogy a krasznahorkai várban a többi nevek után folytatólagosan akarta nevét beirni a vendégkönyvbe, csak is nagy kérésre állott le szándékától s kezdett meg egy külön lapot, melyre aztán a trónörökös és a király kísérete is egyszerűen oda irták nevüket. A rozsnyói vasúti állomáson pedig, a hosszú várakozás alatt, a nagy melegben, megszomjazott a királyt kisérő vendég urak egyike s egy pohár vizet kért az állomási szolgától, a ki egyik kezében egy pohárral, a másikban egy kőkorsóval oda is ment a királyi kocsi mellé, s előbb az illető mágnásnak azután a királyi kiséret egyik tagjának adott inni a pohárból ; a közben a király megvárta azt, mig a két ur kioltotta a szomját, csak azután intett a szolgának, hogy töltse meg újra az ő számára a poharát, a ki előbb — more patrio — kiöblítvén azt, oda nyújtotta a királynak s az ivott belőle jóizüen, azután pedig egy aranynyal fizette meg annak szolgálatkészségét. A király bőkezűségét mindenütt megemlegetik, a merre jár-kel. Itt nálunk is láttuk, hogy mezei virágokból font igénytelen kis koszorúkért egy-egy darab aranyat adott paraszt gyermekeknek, kik azokkal a kis trónörököst uton útfélen megkínálták ; kéregető cigány gyerekeknek szintén juttatott az aranyakból; egy félkezü embernek pedig, ki a krasznahorkai várdombon egy viaszból csinált virágbokrétát nyújtott át a trónörökösnek, egy ötven forintos bankjegyet adatott át hadsegéde által; ehhez arányosan jutalmazta meg mindazokat, kik bármi tekintetben szolgálatára állottak. Megható az a bensőségteljes, őszinte szeretet, melylyel egyetlen gyermeke, tizenegy éves fia, Sándor herceg irányában viseltetik. A legnagyobb gyöngédséggel bánik vele, felel kérdéseire és hivja fel figyelmét mindarra, a miről gondolja, hogy az gyermekének örömet okoz. E mellett azonban szabad kezet enged a kis herceg nevelőjének Dokics dr.-nak, a ki a gyeplőket a király jelenlétében sem tágítja meg s például ebéd alatt, vagy bármily esetben engedélyre van szüksége a trónörökösnek, azt nevelője arcán keresi s annak beleegyezésétől vagy tiltakozásától teszi függővé elhatározását, cselekedeteit. A tizenegy éves Sándor herceg, korához képest jól kifejlett, életrevaló, ép és egészséges igen szép gyermek, keleties szinü és kifejezésü arccal, ragyogó fekete szemekkel, eleven vidám jó kedélylyel. Jó lábon áll atyja környezetének minden egyes tagjával, kik mindnyájan szeretik az elmés, mulattató ötleteivel őket is felderítő, barátságos gyermeket s büszkék a kis trónörökösnek sokat igérő értelmi fejlődésére. A kis herceg anyanyelvén kivül jól beszél franciául, meglehetősen németül és angolul ; — jól lovagol, s ugy ^ ; j 46