Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

helyénvaló szavakkal üdvözölte ez ősi magyar várban a királyi vendéget, éltetvén a királyt és a trónörököst, és fényes jövőt kívánva az Obrenovicsok dicső családjának. Majd ezután Milán király emelte föl a poharát s látható megindulással hosszabb beszédben éltette az Andrássy családot, s mondott köszönetet ugy a maga, valamint a trónörökös nevében Andrássy Manó grófnak azért a páratlan vendégszeretetért, melyet elfeledni soha sem fog. Köszöni a grófnak, hogy alkalmat adott neki Magyarország e gyönyörű szép vidékének megismerésére, melynek szorgalmas igyekvő népe, szintén számtalan jelét adta az idegen fejedelem iránti rokonszenvének. Lelkéből örvend rajta, hogy ezen annyira tanulságos és élvezetes útjára a trónörököst is magával hozta, a kinek az itt tapasztalt eme rendkívüli vendégszeretet, a magyarok rokonszenvének annyi tanujelei, szintén kitörülhetlen vonásokkal vésődnek be, minden külbehatás iránt annyira fogékony gyermeki szivébe. Nem is fogják azt elfeledni soha. Élteti ismételten a most már párját ritkító otthonából, működési terén ismerni tanult és nagyrabecsült Andrássy Manó grófot és családját, élteti a magyar nemzetet. Állva végig hallgatott pohárköszöntésére lelkes zsivó és éljen kiáltások hangzottak fel a vár ősi termében, megszólaltak a Bebek-féle ágyuk a várfokán, s 1801-iki tokai esentiával itták meg reá a szerb és magyar urak az áldomást ! Ezzel nyert méltó befejezést a szerb király itt időzése Gömörben, Kevéssel ez után az uradalmi főügyész felkérésére a király és kísérete, ugy szintén a trónörökös is beírták nevüket a vendégkönyvnek egy külön lapjára és eltávoztak a várdomb lépcsőjénél váró kocsikhoz, onnan pedig a rozsnyói vasúti állomásra, a hol bevárta a vonattal Betlérből oda érkező külön kocsiját, szolgaszemélyzetét és málháját, s Andrássy Manó és Hunyady László grófokkal, Ravánszky Géza báróval egy kocsiban, a nagy számmal odagyült diszes közönség lelkes éljenzése által kisérve eltávozott vidékünkről a fővárosba, hogy ott a másnap odaérkező királynénak a trónörököst átadva újra visszatérjen a Kárpátok gyöngyéhez, a csorbái tóhoz. R. H. 1887. 35. sz. Apróságok a szerb királyról. Milán szerb királynak itt időzéséről részletesen megemlékeztünk ugyan legutóbbi számunkban, ennek dacára alkalomszerűnek tartjuk még egy némely — közvetlen megfigyelésből merített s előbbi közleményünkbe nem illeszthető — adatot is elmondani e lapok olvasóinak, megyénk ez érdekes vendégéről. A szerbeknek európaszerte kegyelt, s a mi királyunk által is kedvelt, lovagias és gavallér királya, e héten kedden töltötte be a harmincharmadik életévét. Alakja és jelleme teljesen el üt attól, a mint a humorisztikus lapokban festik őt, sőt még a saját országának postabélyegén és pénzein sincs arcképe élethűen ábrázolva. Középtermetűnél magasabb, jól táplált, de el nem hízott, L. 44