Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

után, kiküldte a jégvilágból a napvilágra. Jellemző a király gondolkozásmódjára az, hogy a barlang megtekintése után meleg szavakkal méltatta a barlang felfedezőjének, Ruffiny Jenőnek elismerésre méltó fáradozását,s e cselekményének közhasznú mivoltát. Meg is hivta őt és a polgármestert a villásreggelihez. A dobsinai jégbarlang történelmében nevezetes nap volt ez az augusztus hó tizennegyedike. Ezen az világon páratlanul álló s minden fogalmat felülmúló természeti ritkaságot e napon szerencséltette először látogatásával koronás fejedelem és pedig — a szerbeké, kinek tiszteletére a barlang nagy termét el is keresztelték ünnepélyesen Milán-teremnek. Akárkinek az ötlete, dicsérjük érte! A király látogatásának tiszteletére, kivül-belül feldíszített barlangi vendéglőben elköltött ebéd után, váltott lovakon, a sztracenai völgyön át, útnak indult a magas vendég Betlér felé. A vadregényes táj szépségei által elbűvölt fejedelem, a ki eddig csak Belgrádtól Budapestig tett útjából ismerte hazánkat, illetve annak árvizes alföldjét, nem is képzelte azt — mint mondá — hogy Magyarországnak ilyen szép, az osztrák felfölddel vetélkedő felvidéke legyen. A Sajó völgyére érve mozsárdurrogás üdvözölte a királyt útjában, a községek lakossága mind kivonult az útra, s a magas vendégnek és kíséretének kocsijá elhalmozták virágokkal és koszorúkkal ; meglepte a királyt az is, hogy a tót ajkú községekben a nép mindenütt „ éljen "-t kiabált, mig az intelligens emberekből álló csoportok „zsivió" kiálltással adtak kifejezést üdvözletüknek. Betlérben az egész község, és igen sokan Rozsnyóról is, a park bejárata előtti ritka dísszel és csínnal épített szerb és magyar nemzeti szinü zászlókkal, virágfüzérekkel ékített, „zsivió" és „éljen" felirattal, 0. M. monogrammal ellátott diadalkapunál vártak a királyra, s üdvözölték őt megérkezésekor lelkes éljen kiáltásokkal magyar és szerb nyelven. A Betlérbe érkezés és az ebéd hat órára volt kitűzve, de a déltől csak nem estig tartó eső miatt a jégbarlangnáli tartózkodási idő meg lett hosszabitva, s a várakozó közönség szomorúságára már beállott az alkony, a midőn a kocsik a kivilágított és feldíszített parkon át, melyben egyenruhás bányászok és uradalmi erdővédek képeztek sorfalat, a mesterséges világitásnál is felettébb imponálló ritka szép kastély elé hajtattak, a hol a grófi uradalom tisztjei voltak egybegyűlve a király üdvözletére. A kastély belseje, a párját ritkító nagy és diszes lépcsőház fényben úszott ez alkalomra, s a király és kísérete hajadon fővel vonult át azon ; csak is az elálmélkodó kis trónörökös feledte el a fövegét levenni, azon is segített aztán maga a király sajátkezüleg. A királyt a gróf vezette le a lakosztályba, az elsőemelet északi tornyos részébe ; útközben megnézték a képtári termet is, mert az ebédet elhalasztották tiz órára, a vonat érkezése utánra, hogy azon az azzal érkező Hunyadi László gróf — kit a király sürgönyileg hivott meg Betlérbe — részt vehessen. Radvánszky Géza báró, kit a gróf hivott meg, már a délutáni vonattal megérkezett. 40