Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

R. H. 1883. 28. sz. Vadászat. Betlérben e hét hétfőjén, az ott látogatóban időző Harnaucourt gróf, a kastély feletti erdőben cserkészve, egy órai időközben, egy ritka szép nagy őzbakot és egy vadkant ejtett el. R. H. 1883. 29. sz. Hajtóvadászat — szelíd eredmény nyel. Egy közeli uradalom főerdészének mult vasárnap délben jelenti az erdővéd, hogy az ugyanott levő urasági kastély feletti vetésekben, egy szép vadkant láttak legelészni az arra járt falusiak. A főerdész szalad a kastélyba, jelenti az esetet az ott nyaraló grófi családnak, s az urak csakhamar vadászatra készen sietnek ki a parkból a közeli domboldalra, mig a hölgyek a völgy ellenkező lejtőjére sétálnak fel, a honnan be lehetett látni, az egész területet, a melyben a vadkannak lennie kell ; a főerdész hajtókkal körülállilván a vetéseket, megkezdődik alulról a völgyfelől a zaj és lárma, a közben fent az urak állásáról lövés is hangzik, kellemes izgatottság heviti ugy az álláson váró, valamint a néző közönséget, mely még inkább fokozódik, a mint a hajtók jelzése hallhatóvá lesz, hogy „itt a disznó" — s csakugyan egyes kopárabb helyekeni futása alkalmával, még a völgy másik oldalán álló hölgy társaság is láthatta a fekete szép nagy állatot. A főerdész, ki hogy jobban intézhesse a hajtást, fegyverét is lenn hagyta a parkban, a mint a hajtók jelzését hallotta, kivette egyik erdővéd kezéből a fegyvert, oda sietett a vad felé, s meglátván azt, reá lőtt, de elhibázta ; a lövés után a disznó nem menekült az erdő felé, hanem haladt lefelé a vetésen keresztül, mely útjában utóiérte a főerdész második lövege, s keserves nyifogása jelezte, hogy „találva érzi magát." Képzelhető azonban a vadkanhoz ért főerdész meglepetése, a mint az elejtett állatban, saját szelid kocáját volt kénytelen felismerni, a mely másképen nem juthatott a vetésekbe, minthogy bizonyára rövidíteni akarta — természetes okok folytán — sürgős útját haza felé. Idő kellett hozzá, mig a főerdésznek elhitte a hely szine felé közeledő társaság, hogy a saját kocasertését lőtte agyon, s látva a tény valóságát, a károsodottnak még tapasztalnia is kellett a német példabeszédnek valóságát, hogy ki is nevetik. Miután azonban ez a „szelidészet" minden tekintetben ugy sikerült, mint a valóságos vadászat, mindenki meg volt elégedve az eredménynyel, s a főerdész is meg lett vigasztalva vaddá tett kocájáért, egy más szelid kocával. R. H. 1883. 39. sz. Vadászat. A betléri parkkal szomszédos dubniki erdőrészben, most szerdán délután, egy hajtást tettek a kastély vendégei vaddisznóra ; a minden fáradtság nélküli vadászat eredménye két disznó volt. L. 26