Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

vártak Lorrenz úrra és mindenik állomáson elkísért az illető telep főnöke az utolsóig. A kedélyes és bő estebédben 6 órakor velünk együtt vettek részt e hivatalnokok, a társaságnak erdős hegymagaslatok közt fekvő és szép kilátással biró Mansion-House-jában. Philadelphiától külön vonatot állítottak rendelkezésünkre, a melyet két főhivatalnok személyesen vezetett. Sajnosan kell beismernem, hogy az állomásra elkésve érkeztünk, azonban a külön vonat várni tud. E külön vonat az első útrészre, Reading-ig, közönséges mozdonyból és azon személykocsiknak egyikéből állott, a milyenek Amerikában mindenütt használatban vannak. Óránként 55 angol mértföldnyi őrült sebességgel haladtunk. Az egész vidéknek rendkívüli érdekes iparjellege van. A szép, de keskeny völgyben mindenütt kémények, kohók, papir- és hengergyárak ötlenek szembe. Az első megállóhely Phönixville volt, hol egy nagy vashengergyárat néztünk meg, a melynek, mint a legtöbb amerikai gyárnak, megvan a maga különlegessége; itt csupán vashidakat gyártanak. Ez a telep két kohót, egy hengergyárat és egy messze kiterjedő műhelyt foglal magában. Mellette a folyón, egy parkká alakított dombon a tulajdonosnak és családos fiainak laka fekszik. A folyót környező völgyben szétszórva áll a munkások lakása, kik nagyobbára családosak és saját házikóval birnak, mik igen csinosak és nagyobbára kétemeletesek. E vidéken nem szívesen alszanak az emberek a földszinten. E gyár évenként átlag véve 52,000 tonna (á 10 métermázsa) vasat dolgozik fel és 2200, olykor 2500 munkást foglalkoztat — csupán a kohóknál s a hidak készítése és felállításánál. A munka csaknem tisztán gépekkel vitetik véghez, ugy hogy a munkások majdnem csakis a gépek vezetőiként szerepelnek. Ezáltal nem csupán olcsóság, hanem hihetetlen pontosság is éretik el, ugy hogy egyik egynemű darab a másikhoz egészen hozzáülik, s a munka annyival könnyebb, hogy az angol gépészek itt inkább dolgoznak ugyanazon dijért, mint Angolországban, a hol testileg inkább meg vannak erőltetve. A magas bérek és vasárak dacára, a canadai gyár több izben eredménynyel concurrált Angolországgal és nagy hidakat épített ottan. Ezek a műhelyekben az utolsó csavarig készen állíttatnak fel, s ez okból rendeltetési helyükön egyszerű gépmunkás által is könnyen összeállíthatók, anélkül, hogy hiányuk kijavítására egyetlen kalapácsütés szükséges lenne. A munkások született amerikaiak, sok német- és írországi és kevés angol. Tiz órát dolgoznak naponként, s közönséges munkás keres naponként 1 dollárt, lovászok 1T0 dollárt, kohómunkások L16 dollárt, ezek előmunkása L32 dollárt, gépmester 1'65-től 2 dollárig. Nagyobb munka alkura megy s ekkor egy ember felviszi l'A dollár napszámra. Nőtlen munkás itt és más iparkerületében is Pennsylvániának, három-négy dollárért hetenkint, lakást és igen tápláló kosztot kap. Házat, minősége szerint egy család számára 300—800