Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

Herben tartatott meg; a kinyomozott medvék egyik helyen sem kerültek a vadászok elé, e két helyen: Fürstenberg gróf 1, Hadik-Barkóczy gróf 3, Andrássy Géza gróf 1, Maurer dr. 1 vaddisznót hoztak teritékre. Kedden a Szulova völgybe nyiló Krátki nevü erdőrészbe vonult ki a főúri társaság, a hol a felettébb kellemetlen ködös-szeles időjárás igen megnehezítette a vadászatot. Itt az első hajtásban, a medvék megérezve a veszedelmet, egy meredek sziklás helyen törtek ki a hajtásból, az egyikre reá puskázott Berckheim báró, de eredménytelenül; a másik két hajtásban sem kerültek a medvék a vadászok elé; disznó azonban minden hajtásban volt, de ezek közül is csak egy került teritékre, Wardrop ezredes lőtte, több erősen megpuskázva menekült el. Harmadnap a szádvári uradalom „Verő" nevü erdő részébe rándult át a főúri vadásztársaság. Szakadó eső érte őket utói az útban, a mely betartott az éjszakába is. Ennek dacára két hajtást rendeztettek. Itt sem kerültek elő a mackók, jóllehet az éjjel felfaltak egy fél lovat; bizonyára megriadtak a hajtóktól, a kik órákig várakoztak ott a vadásztársaságra. Itt Fürstenberg gróf egy hatalmas vadkant hozott teritékre, Esterházy gróf szintén egyet, megsebezve több menekült el. Negyednap a kastély feletti „Dubnik" erdőrészt hajtatták meg, mely mint mindig, a koronáját képezte a mulatságnak, jóllehet, a nagy köd megakadályozta azt, hogy a vadászok az egész lővonalon kitörő vadakat szinről-szinre láthassák s az összes lövések eredményét figyelemmel kisérhessék. Ezúttal is egymást követték a fegyverdurrogások s 7 vaddisznó terült el a nyilt rétségen, a melyek közül kettőt Zichy gróf, kettőt Esterházy gróf, Fürstenberg gróf, Auersperg gróf, Berckheim báró és Maurer dr. egyet-egyet ejtettek el. Innen a henzlovai oldalra lovagolt fel a vadásztársaság egy a csapóvasban megfogódzott medve megtekinlésére. A csakis egyik lábujján sérült medvét kieresztették a készen tartott faketrecbe s szekérre téve, lehozták a betléri park vadasházába. Ilyen különösen végződött be a vadászat — elejtett helyett — eleven zsákmánnyal! Vadászat közben, a nagy fáradalmakat és az időjárás szeszélyeit könnyen türc főurak, vadászos villásreggelit vettek magokhoz a tüz mellett, este azonban a fényes francia menü-s ebédekhez mindnyájan gálában jelentek meg. Érdekesek voltak ezek az estebédek s a dohányzó teremben folytatott, a késő éjbe tartó társalgása a világlátott főuraknak, a kik között a mieinken kivül három nagy nemzet előkelő képviselője volt jelen. Bármely nyelven folyt legyen a társalgás, a mi főuraink egyforma jártassággal érintkeztek az idegenekkel! A legérdekesebb volt az utolsó együtt töltött estebéd, a melyen Fürstenberg gróf német nyelven verses felköszöntőjében éltette a vendéglátó házigazdát, a ki igazi vendégszeretettel olyan mulatságban részesítette vendégeit, a melyre mindenkor örömmel fognak emlékezni. A német gróf felköszöntőjét Wardrop ezredes angol — ezt pedig Berckheim báró francia verses felköszöntője követte s a sikerült rögtönzések, valamint a Berky Berti zenekarának általános tetszést arató játéka, nagyban hozzájárultak a