Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

A havasokon

A havasokon. A „Budapesti Hirlap" 1925. évi december 23-i számában meglepetésemre a tárca szövegében a nevem ötlik a szemembe. Megtörülöm a szemüvegemet, hogy talán nem jól látok? Hogyan kerül a nevem ide? Megnézem a tárca cimét: „Vadásztörténet, amelyikben vadat is lőnek". Figyelemmel kezdem olvasni a tárcát s az első mondatok után sejteni kezdtem, hogy a tárcában aposztrofálva van az én máramarosi kalandom a meg nem lőtt kapitális bikával. A cikkíró (a korán elhunyt Zábráczky József) a literary gentleman finom humorával és szellemességével kél védelmére a tárcában szereplő szép földimmel szemben. Némi pajkossággal a „válogatós puskásember" sorsáról is beszél. Hát a válogatás vádnak is beillő védelmezésére kell, hogy reflektáljak. A válogatásnak is megvan a létjoga igen sok esetben, de kétszeresen megvan a vadászatnál akkor, amidőn a vadásznak csupán egy szarvasbikát szabad évente lőni! Természetes, hogy iparkodtam a legszebbet, a legjobbat, a legerősebb agancsut elejteni, bármilyen fáradságba, küzdelembe és kitartásba