Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Utolsó találkozás

Utolsó találkozás. A keleti pályaudvaron chaotikus sürgésforgás van, ideges utasok százai lázasan keresik a hordárt, aki most ritka, mint a fehér holló. Hiszen a világháború utolsó évének szeptemberében vagyunk. Az utasok javarészét az armádia minden fegyverneméhz tartozó katonaság különböző, sokszor fantasztikus, önalkotta egyenruhájába öltözött csoportja képezi, no meg nagy percentben lengyel zsidóság, hiszen a vonatunk Sátoraljaújhelyre megy s onnan feljebb, a keleti határ felé s ez az ő hazájuk, ahol jól érzik magukat. Beszállás a túlzsúfolt szakaszba, ahová a pályaudvar főnökének előzékenységéből magunkszőrű úriemberek kerültünk össze. Bizony, még öt-hat évvel előbb is nem kellett ilyen szövevényes uti programmot csinálni, ha Kőrösmezőre utaztam, reggel hétkor szálltam föl a nyugati pályaudvaron a gyorsvonatra, Debrecen táján kényelmesen megebédeltünk az étkezőkocsiban, ilyen hosszú uton mindig találkozó valamelyik ismerőssel, megittunk a vadász-excursio sikerére egy-két üveg Windischgrátz-féle tokajit és este kilenc órára már Kőrösmezőn fogyasztottuk el vacsoránkat