Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Második találkozás

78. oldalon mutatkozó festői szép panorámában. Szinte jó előjelnek vettem, amidőn Gyertyánligetet elhagyva, a már erősen emelkedő pályatest széléig érő kukorica legszélén egy hatalmas, lompos vörös rókát láttam, a bestia nem is látszott félni vonatunktól. Késő este volt, amikor a borkúti alagutat elhagyva, lassan bedöcögtünk Kőrösmezőre, amely egyúttal végállomás is volt. Az állomáson K. Kálmán barátom „Nagy Kristóf"-szerű kedves alakját pillantottam meg a hagyományos zöldujjas vadászköpenyében, ki is a kölcsönös, szívből jövő ölelgetések után a legjobb reménnyel bocsátott ki a kozmescseki vadásztanyához. A kocsizás a vadásztanyáig elsőrangú uton is jó két órát tartott, amiből egy órán felüli út magára a községre esik. Az odavaló szavahihető urak előadása szerint Kőrösmező nagyobb területen fekszik, mint London. Boldogult Tallián Béla báró jegyezte meg erre egy alkalommal, amidőn fönt voltunk, hogy: „No, itten se szeretnék se kisbíró, se postás lenni". És ebben nagy igaza is volt, hiszen volt Kőrösmezőn akárhány ház, amely a völgyben menő útról alig látszott, oly közel volt az egekhez. De hát mivel nincs olyan hosszú kolbász, ami egyszer el ne fogyjon, mint az egyszeri góbé mondotta, beérkeztünk a kozmescseki tanyánkra, amely ezer méter tenger szín fölötti magasságban fekszik. A fogyó hold ezüstös fényében ismerősen köszöntött a két hegyóriás, a Pietros és a Hoverla impozáns csúcsa, amelyhez az éjjeli zenét