Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Vadászaton Pista bácsival

Vadászaton Pista bácsival. Az agancskiállítás óta a napokban találkoztam először Bársony Pistával, az én kedves, régi, jó vadászcimborámmal. Alig ismertem rá, úgy lefogyott, de hát jó fából van faragva, mert a fogyás mintha éveit vette volna el, élénk tekintete, fürge mozgása ismét azt a régi jBársony Pistát juttatta eszembe, akivel harminc év előtt tiportuk először a sarat a fülöpszállási Balázs-pusztán, vagy ahogy ő becézve hívta: Fülöpkén és élveztük együtt a Petőfi által oly gyönyörűen megénekelt kiskunsági természeti szépségeket, a márciusi délibábot, az ébredő természet lehelletét, illatát. Beszélgetésünk közben megemlítette, hogy valami ováció készül hetvenedik születésenapjára. Hetven év! Rilka halandónak adatik az meg, hogy ez életkort megérje, de kétszeresen kegyeli azt a Mindenható, akit hozzá oly vasegészséggel, fiatalos hévvel és ifjút megszégyenítő lelkességgel és érzéssel áld meg, mint Bársony Pistát, aki felett az évek nyomtalanul tűntek el, ő maradt továbbra is a benső barátainak szeretett, dédelgetett Pistája, csupán az utánunk felcseperedett vadászgenerációnak lett az „apja".