Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

A régi világból

A régi világból. Édesapámék nyilt házat vezettek, a sok kedves vendég, ismerős és rokon egyaránt, ha Kassán volt dolguk, felkerestek minket, ahol —i a régi úriházak szokásaihoz hiven — csak a terítéket kellett a hosszú asztalra föltenni, mert főzni úgy főzetett drága édesanyám, hogy készületlenül akár őfelsége is betoppanhatott volna hozzánk, ebéd után pedig jóizüen törülte voflna meg a száját, amint mondani szokás. Minthogy azonban ilyen felségjárás nem volt arra felénk, hát megelégedtünk a Felvidék uricsaládjainak látogatásával. Ha vendég volt nálunk, ünnepnap volt ez nekünk gyermekeknek is, ilyenkor engedett a születiszteletből és tekintélyelismerésből eredő merevség s a nevelőnket se respektáltuk olyankor annyira, őt is elfoglalta, lekötötte az, amit az úri asztalnál hallhatott. Mi gyermekek, szintén szem és fül voltunk, hiszen a családi élet mindennapi szürkeségét felváltotta a vendégekkel való színesebb társalgás, szerettük hallgatni édesapánk vidám történeteit, amiknek előadásában nagymester volt, magunk közt a gyermekszobában sokszor csodálkoztunk rajta, hogy